Sült alma

Az alma nálunk igazi nagy kedvenc, nyersen, salátában, palacsintában, süteményben: tarte-tatin, almás sütemény pudinggal, habos almatorta, vagy egyszerűen „bundában” sütve, mely igazán könnyen elkészíthető és nagyon egészséges desszert. Természetesen cukor nélkül, vagy nagyon kevés cukorral. A bunda lehet palacsintatészta, vagy egyszerűen zsemlemorzsa. Én most ezt a zsemlemorzsás variációt gondoltam egy kicsit újra. Az ok?
Nem volt itthon száraz zsemle – ezt szoktam megőrölni morzsának –, és elmentem morzsát venni. Szokásomhoz híven megnéztem, pedig a zsemlemorzsa esetében ez nem lett volna annyira indokolt, miből is van. Gondolhatnánk, természetesen zsemléből. De nem, vagy 5-féle E-anyag volt feltüntetve rajta. Mondanom sem kell, nem vettem meg, de mivel nagyon akartam a sült almát, és már amúgy több mindent készítettem Panko morzsával, eldöntöttem: az almával is kipróbálom. Más lehetőségen is gondolkodtam, és a natúr kukoricapehelyre, mint „bundázóanyagra” esett a választásom „próba, szerencse” alapon. Nagyon bevált, nagyon finom desszert került az asztalra.

Hozzávalók: 3-4 alma
- bundázáshoz: 1 tojás, 1 ek liszt, 1 mk fahéj, 1 mk porcukor, 2-3 ek morzsa
- sütéshez: 2 ek olaj 

Elkészítés:
Az almát meghámoztam, a közepét kivágtam és kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam. Ezután, a szokásos módon, először lisztbe, majd tojásba és morzsába mártva, kevés olajon kisütöttem. A fahéjat és a porcukrot a liszthez kevertem, a kukoricapelyhet pedig előzőleg durvára őröltem. A fele almát Panko-morzsába, a másik felét pedig a kukorica-morzsába mártottam. Nagyon finom lett mind a kettő. A kukorica-morzsás kellemesen ropogós lett, míg a Panko-morzsás lágyabb. Ezt a kukoricapehely-morzsa-variációt ki fogom próbálni másra is.