Sóskaleves

Ma nagycsütörtök van, a bibliai utolsó vacsora, a néphagyomány  szerint zöldcsütörtök, amikor is friss zöldekből készített ételek fogyasztása javasolt, sóska, spenót, medvehagyma - ezeknek van most szezonja....
A sóskalevesem minimál verzióját javaslom: sem tejszín, sem turmix, sem buggyantott tojás (lesz elég húsvétkor), csak úgy rusztikusan...
Annyi különbséggel, hogy a hagymát egy kicsit még 1 kk nádcukorral karamellizáltam.
Szerintem álomfinom lett, legalább is nekem. 
Kíváncsi lennék, mit szóltok hozzá...

Sóskamártás

A sóska, amint egy korábbi bejegyzésemben már említettem, nemcsak hasznos, egészséges, de finom is. Megjelenése, az újkrumplival és a hónapos retekkel együtt jelzi, hogy tényleg itt a tavasz. A piacon megint nagyon szép sóskát láttam, az árus igazán kedvesen kínálta, hát meg kellett vennem.
Mivel a múltkor sóskaleves lett belőle, most erre a sóskamártásra esett a választásom. Elkészítése gyors, kitűnő főtt és sült húsokhoz, de sült krumplit is mártogathatunk bele, ami így tökéletes könnyű vacsora is lehet.

Hozzávalók: 50 dkg sóska, 5-6 újhagyma, 1 tejfel, 1 dl tejszín, 1 ek olaj, 1 ek liszt, 1 ek cukor, só, csontlé

Elkészítés:
A megtisztított sóskát tálban megmostam, kicsit összevágtam. A cukrot karamellizáltam (azaz zsiradék hozzáadása nélkül addig melegítettem, amíg megolvadt és kicsit megbarnult), hozzáadtam a felvágott hagymát és az olajat, félig lepirítottam és belekevertem a sóskát. Megsóztam és fedő alatt, időnként megkeverve, 3-4 percig pároltam. Közben a habaráshoz a tejfelt csomómentesen elkevertem a liszttel. A megpárolt sóskát felengedtem a csontlével és hozzáadtam a habarást. Az egészet jól összekevertem és még 5 percig mérsékelt tűzön forraltam. Utána botmixerrel összeturmixoltam, hozzáadtam a tejszínt és még egyszer felforraltam.
Ha sűrű lenne, csontlével hígíthatjuk, ízlés szerint utánacukrozhatjuk. 

Sóskaleves buggyantott tojással

Tavasszal az egyik legkorábban megjelenő zöldség a sóska, viszonylag magas a C-vitamin és ásványi anyag tartalma, vasat, foszfort tartalmaz, immunerősítőnek is kitűnő. Egyes országokban inkább fűszerként, mint zöldségként használják. Készíthető belőle leves, mártás, adagolható salátákhoz. Salátákhoz a gyengébb, fiatalabb sóska a jobb, gyümölcsösebb, kevésbé savas, levesekhez, mártásokhoz az idősebb is kitűnő.
Gyerekként sem feldolgozva, sem levesként, sem mártásként nem szerettük. Csak nyersen, amikor a kertben magunk szedtük és ettük, ott helyben, mosatlanul. Nem lettünk betegek tőle, igaz nem is volt permetezve, ma azt mondanánk: biosóska volt. 
Pedig a sóska, most már tudom, feldolgozva is lehet finom. Csak nem kell bele, szerintem, se tejföl, se liszt. Ez most egy ilyen leves. Kiiktattam belőle a „nemszeretem” dolgokat, és igazán jó lett. Természetesen dúsítható tejszínnel, de szerintem így is tökéletes, friss, könnyű.

Hozzávalók: 40 dkg sóska, 1,5 l csirkealaplé, 30 dkg burgonya, 1 hagyma, 4 tojás, 2 ek szőlőmagolaj, só bors

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre pároltam, felöntöttem az alaplével, megfőztem benne a megtisztított, felkockázott burgonyát, sóztam, borsoztam. A burgonya a sűrítőanyag szerepét töltötte be. A sóskát megmostam, keresztben felaprítottam és a leveshez adtam. Összeforraltam, botmixerrel pürésítettem, egyenként beleeresztettem a feltört tojásokat és pár perc alatt készre főztem. Olaj helyett használhatunk vajat. Tálaláskor színes borssal megszórtam.