Conchiglie mediterrán mártással, avagy az olasz konyha dicsérete

Imádom az olasz konyhát, már kismilliószor leírtam.
Elég csak a tészták változatosságát említeni, melyek formái már-már designer-i tervezés eredményeként születnek meg. Minden tésztának megvan az ideális felhasználási területe, módja, de ennek, természetesen, csak az egyéni képzelet szab határt.
Durván négy nagy csoportba sorolhatjuk az olasz tésztaételeket:

• az olajos-zöldséges tészták: a gombás pappardelle, a cukkinis tagliatelle, vagy a spenótos és a fokhagymás spagetti 
• a tejszínes-sajtos mártásban készültek: a gorgonzola mártásos fusilloni vagy a brokkolis tészta Alfredo 
• a paradicsomos tészták: a bolognai és a Spaghetti alla Puttanesca 
• a rakott tészták: a lasagne vagy a töltött lumaconi

És akkor még szót sem ejtettünk a csodás fagylaltokról, pizzákról, ciabattákról, foccaciákról, levesekről, a mozzarelláról, a tiramisuról, a Florentinről, és a mediterrán konyha főszereplőiről, az olívaolajokról és balzsamecetekről.

A paradicsomos-kapribogyós-olívás-hagymás-fokhagymás-bazsalikomos, általam csak mediterránnak nevezett mártás gyakran készül nálam, nem lehet megunni. Kitűnő lazachoz, garnélához, vagy csak „úgy magában” a tésztához.
 
Hozzávalók: 2 nagy fej hagyma, 2 cikk fokhagyma, 4-5 paradicsom, vagy télen 400 g hámozott paradicsomkonzerv, 2 ek olívaolaj, olívabogyó, kapribogyó 
- fűszerezés: kakukkfű, bazsalikomlevél, oregánó, só, frissen őrölt bors

Elkészítés: 
A hagymát vágjuk karikára, a fokhagymát apróra, és süssük pár percig az olajon. Adjuk a hagymához, fokhagymához a meghámozott és feldarabolt, vagy a konzervparadicsomot, sózzuk, borsozzuk, és forraljuk össze. Keverjük a mártásba az olíva- és kapribogyót, a friss kakukkfüvet, bazsalikomot, oregánót, és még főzzük együtt 2-3 percig.  Vághatunk bele chilipaprikát. Ennyi...Ez a mártás, szerintem, bármilyen tésztával, de rizzsel is kitűnő. 
Most háromszínű, céklával, tintahallal és kurkumával színezett kagylótésztához készült. 
A tésztát sós vízben „al dente” főzzük meg, szűrjük le, és keverjük össze a mediterrán mártással.
Tálaláskor tépkedjünk rá bazsalikom- és petrezselyemlevelet. Reszelhetünk rá parmezánt, megszórhatjuk szezámmaggal. 

Főszerepben a rukkola - mozarellagolyók rukkolával

A „paradicsomi állapotok” kapcsán említettem a csodás insalata caprese-t, vagyis a mozarella-paradicsom-olívaolaj „szentháromságot”, az olasz konyha szerelmeseinek nagy kedvencét.
És nem hagyhatom ki a rukkolát sem, magyarul borsmustárt (Eruca sativa ).
Sokan nem kedvelik kesernyés íze miatt, de ez a kesernyésség sem állandó jellemzője a rukkolának, attól is függ, milyen zsenge, fiatal a levele, hol termesztik.

Ezt pedig akkor tapasztalhatjuk meg és élvezhetjük igazán, ha magunk termesztjük. Nincs benne semmi ördöngösség, magja gyorsan és egyenletesen csírázik, nagyon könnyen termeszthető. Ha van kertünk, akkor ott, ha nincs, akkor az erkélyen virágládában.
Ennek megfelelően, több állapotában is megkóstolhatjuk

- a ruccola microgreens, nem más, mint a magból kikelt 10-12 napos rukkola, nagyon zsenge, nagyon finom. Sült céklával igazi különlegesség az asztalon

- később már kész rukkolaként sokféle saláta készíthető belőle

Sőt, ősszel virágládába vetve, még most is díszíti a konyhaablakomat. Ez a saláta is belőle készült. A kérdés most az, meddig bírja a benti klímát. Jó kísérlet, igazi „konyhatúrai”.

Elkészítés:
A rukkolát mossuk és szárítsuk meg. Halmozzuk a salátát a tálra, rakjuk mellé/rá a felszeletelt paradicsomot és a mozarellagolyókat. Locsoljunk rá kevés extra szűz olívaolajat, sózzuk meg, és daráljunk rá színes borsot.

Insalata caprese, cukkinival, juhgomolyával

A paradicsom, a sajt és az extra szűz olívaolaj igazi "jóbarátok". Ebből a három összetevőből bármikor összedobható egy elegáns előétel. Ragyogó példája ennek az olaszok nagy "találmánya", az Insalata caprese. Az eredmény minden esetben az alapanyagok minőségén és a tálaláson múlik. Ha a fantáziánkra hagyatkozunk és megpróbálunk szakítani a zöldségek hagyományos karikára/kockára vágásával, különlegesen szép, nemcsak szájnak, szemnek is ingere fogásokat varázsolhatunk az asztalra.

Ennél az előételnél is a szeletelésen és a hozzávalókon van hangsúly. Szerencsére már a piacon kapható paradicsomoknak van íze, igaz ez még nem a napérlelte nyári paradicsom, de már más, mint a téli, "ízenincsek". Tehát, a zöldségeket szeleteljünk fel, és rendezzük el a tányéron. Sózzuk meg nagyszemű tengeri sóval, daráljunk rá borsot, és locsoljuk meg extra szűz olívaolajjal. Tépkedjünk rá bazsalikomlevelet. Kész. Ennyi.

Fokhagymás, cukkinis spaghetti

A fokhagymás spagetti, a spaghetti aglio e olio már-már fogalom. Nagyszerűsége, egyszerűségében rejlik. Nem kell hozzá más csak jó tészta, olaj és fokhagyma, a fűszerezés: petrezselyemlevél, chili, só. Természetesen reszelhetünk rá parmezánt vagy pecorinót, keverhetünk hozzá garnélát, paradicsomot, zöldséget. Ez most egy csodás, két részből álló kombináció, a fokhagymás, olajos, teljes kiőrlésű tönkölybúzából készült spaghettit „fuzionáltam” a hagymás cukkinivel. Eredetileg két ételnek készült, de egynek is tökéletes. Ezért elkészítését is így, külön-külön írom le.

Hozzávalók: 250 g spaghetti, 5-6 gerezd fokhagyma, 50+ 2 ek ml olívaolaj, petrezselyemlevél, 1 1-2 chili; cukkini, 1 vöröshagyma, parmezán és só, ízlés szerint

Elkészítés:

- fokhagymás spaghetti:

a spaghettit a szokásos főzzük meg, vagyis tegyük forrásban lévő sós vízbe, amelybe tettünk 1 ek olajat, ez általában 5-7 perc.
Közben, egy serpenyőben, az 50 ml olívaolajon közepes lángon pirítsunk meg 2 gerezd szétnyomott fokhagymát. Ha megpirult vegyük ki a serpenyőből, és ezen a fokhagymás olajon pirítsuk meg a fennmaradt, vékony szeletekre vágott fokhagymagerezdeket és a felvágott chilit. Keverjük bele a finomra vágott petrezselymet is. Ebbe az olajos keverékbe forgassuk bele a nem túlságosan lecsöpögtetett tésztát. Kész.

- hagymás cukkini:
 
futtassuk meg 1 ek olívaolajon a félkarikára vágott hagymát, és a kockákra vágott cukkinit 2-3 perc alatt. Fűszerezzük sóval, frissen őrölt borssal.
 
Keverjük össze a fokhagymás tésztát a cukkinivel, és reszeljünk rá parmezánt.

Pappardelle vargányával

Egy csodálatos húsmentes étel, böjtre, vegetáriánusoknak és „tésztfanoknak”. Elkészítéséhez „tudás” nem szükséges, csak nagyon jó minőségű alapanyagok. Friss, vagy levegőn szárított pappardelle (ami nem más, mint egy 2-3 cm széles metélt tészta) vagy tagliatelle és vargánya, vagyis  pasta ai funghi porcini. Csiperkével nem az igazi.
 

Hozzávalók: 400 g pappardelle, 400 g vargánya, 50 g vaj, 2 ek extra szűz olívaolaj, 1 hagyma, 1 cikk fokhagyma, egy csokor petrezselyemlevél, só, frissen őrölt bors 

Elkészítés:
Egy serpenyőben a vajon pároljuk meg a felszeletelt hagymát, vigyázva, hogy ne barnuljon meg. Szedjük ki a serpenyőből a hagymát, tegyük félre, és a visszamaradt vajon süssük aranybarnára a gombát. Ezután adjuk a gombához a vékony szeletekre vágott  fokhagymát, sózzuk borsozzuk, és süssük együtt 1 percig, majd keverjük hozzá a megsütött hagymát. Forgassuk össze és kész.   
A tésztát bő sós vízben főzzük meg, al dente. 
Keverjük össze a megfőtt és leszűrt tésztát a gombával, locsoljuk meg az olívaolajjal, keverjük hozzá az apróra vágott petrezselyemlevelet, ha kell még sózzuk, borsozzuk, és azonnal tálaljuk.
Szórhatunk rá frissen reszelt parmezánt.

Insalata Caprese – másképp

A mozzarella paradicsommal, vagyis az insalata caprese készítése lényegében csak szeletelésből áll. A lényeg a kitűnő alapanyag: a jó minőségű paradicsom, a mozzarella és az olívaolaj. Kell rá még egy kis frissen őrölt bors és kristálysó. Nem rontja el egy kevés balzsamecetkrém sem. Tépkedjünk rá bazsalikomlevelet.

Kreativitásunkat itt a szeletelésben, a paradicsom és mozzarella tányéron való elrendezésében „élhetjük ki”. Most ezt találtam ki, nemcsak finom, szép is. Igazi dísze az asztalnak.

Tagliatelle cukkinivel

Nemcsak sötét, téli napokon, amikor nem süt hétágra a nap, bármikor szívesebben fogyasztok szép, színes ételeket. Számomra az ízek mellett a látvány legalább annyira fontos. Az olasz tésztákról többször említettem, hogy szinte designer-i alkotások, minden tésztának megvan az ideális felhasználási területe.

Más-más étel készítésére alkalmas a fusilloni, a lumaconi, és megint másra a fettuccine, a spaghetti, vagy a tagliatelle, pappardelle, és sorolhatnám.

A mai tészta egy spenóttal színezett, ízesített hosszú metélt, a tagliatelle – cukkinivel, parmezánnal. Egyszerű, kevés alapanyagból, gyorsan elkészül, szép színes, mindenféleképpen tökéletes.

Hozzávalók: 250 g tagliatelle, 1 cukkini, 1 shalotta, 1 cikk fokhagyma, 2 ek olívaolaj, só, bors, parmezán, ízlés szerint

Elkészítés:
Futtassuk meg az olívaolajon a finomra vágott hagymát, fokhagymát és a vékony csíkokra vágott cukkinit. Fűszerezzük sóval, frissen őrölt borssal. 
A tésztát enyhén sós vízben főzzük meg – al dente –, és szűrjük le. Keverjük össze a hagymás cukkinivel, reszeljünk rá parmezánt és azonnal tálaljuk. 
A parmezánt mindig frissen reszeljük, nem helyettesíti az előre lereszelt, dobozban árusított.
 

Ciabatta – az olasz „papucskenyér”

 

Sokszor leírtam: szeretem a jó kenyeret, újabban azonban már kenyeret sütni is szeretek. Meg amúgy is, nincs annál jobb, mint amikor friss kenyérillat lengi be a konyhát. Rövidebb-hosszabb próbálkozások után, tapasztalat és idő híján – mivel végtelenül egyszerűnek tűnt, és lényegében az is – a dagasztás nélküli kenyérre (DNK) esett a választásom. Mai napig sütök így kenyeret, előző este öt perc alatt bekavarom, másnap este megsütöm, ha a sütési időt nem számítom, ez szintén öt perc.
De, „evés közben jön meg az étvágy” – tartja a mondás, és mindig is szerettem a kihívásokat. Ilyen „kihívás” lett nálam időközben a dagasztás, persze egy jó dagasztógéppel. Természetesen a gép nem garancia semmire. Itt is fontos a liszt minősége, a helyes technológia megválasztása. Kellett egy kis idő, de ma már mondhatom, sokféle kenyeret tudok sütni.
Ahogy a francia baguette, szerintem a jó kenyér is „csak” lisztből, vízből, élesztőből és sóból áll. Nem kell bele sem olaj, sem méz, sem cukor, sem semmi. Természetesen különböző magvakkal, változatos, finom kenyereket süthetünk, de különlegesek az olajbogyóval, hagymával, szárított paradicsommal, dióval készült kenyerek is.
A focaccia sikerén felbuzdulva – mely egy viszonylag könnyen elkészíthető kenyérféle – eldöntöttem, hogy ciabattát is fogok sütni. Így utólag, mondhatom jó döntés volt, de az út az nem volt rövid és könnyű. Szerintem „amatőröknek” ez a legnehezebben megsüthető kenyérféle. De megéri a fáradságot, mert hozzá hasonló finomat csak olasz kis pékségekben vehetünk. Szerintem.

 

A ciabatta, melyet formája miatt papucskenyérnek is neveznek, egy olasz fehér kenyér – kenyérlisztből és élesztőből. Általában lapos téglalap alakú, de különböző formákban süthető: baguette, kisebb-nagyobb szendvicskenyér. Jellemzője a ropogós kéreg és laza textúra, de ez Olaszországban területenként változhat. Minden esetben kovász készítése szükséges, elkészítésének fontos momentuma a hajtogatás és a pihentetés. Sok videót megnéztem, sok receptet kipróbáltam, nálam az alábbi módszer és arányok váltak be.
 

Hozzávalók:  

- kovász: 200 g kenyérliszt (BL 80), 3 g Alnatura élesztő, 150 ml hideg víz
- tészta: 300 g liszt, 6 g Alnatura élesztő, 10-12 g só, 220 ml víz
 

Elkészítés:
A kovászhoz a hozzávalókat előző este keverjük össze, és tartsuk viszonylag hűvös helyen.
A tésztához keverjük össze a hozzávalókat és a kovászt, dagasszuk meg. Lágy, nedves, ragacsos tésztát kapunk, melyet téglalap/papucs formára igazítva rakjunk át egy olajjal vékonyan kikent tálba vagy dobozba, és letakarva/lezárva kelesszük duplájára 1-1,5 órán keresztül. 

Erre a célra én egy nagy lapos, fedeles dobozt használok. Ezután, a dobozban hajtogatom a tésztát, az ezen a videón bemutatottak szerint. A hajtogatást félóránként háromszor ismételjük meg.
Ezután a tésztát helyezzük át egy sütőpapírral borított felfordított sütőtepsire, szórjuk meg liszttel, takarjuk le és pihentessük még 30 percet. Közben melegítsük elő a sütőt, és benne egy szintén felfordított sütőtepsit 220ºC fokra. A pihentetési idő letelte után csúsztassuk át a tésztát a sütőpapírral együtt a forró tepsire, és süssük a ciabattát szép pirosra 25-30 perc alatt.
A sütés kezdetén és 10 perc elteltével locsoljunk egy kis pohár vizet a sütő aljába. A ciabatta héja ettől csodás ropogós lesz.

Focaccia

Szeretem a kenyeret, ezt mindig leírom, ha kenyérről van szó. Természetesen ide tartoznak a kiflik, a különböző lepénykenyerek, a baguettek, a ciabatták és focacciák, és naanok is. Kenyér dolgában egyetértek a franciákkal, és tetszik a hozzáállásuk. 
Ahogy Barbi a tejes kiflim kapcsán írta A francia nők nem híznak c. könyvben: „Az amerikai szendvicsekben a kenyér szinte észrevehetetlen; a francia szendvicsekben a „töltelék” csak alkalom arra, hogy kenyeret ehessünk. ... lemondani róla butaság, valószínűleg káros is – és nagyon nem francia. A francia mondás szerint az ember nem viccel a szerelemmel, és ugyanez érvényes a kenyérre is.”
Ami a kenyeret illeti, mivel az egyszerűen elkészíthető dolgokat részesítem előnyben, a DNK, vagyis a dagasztás nélküli kenyér mellé tettem le a voksomat, ami nem jelent mást, mint minimális élesztővel, hosszú kelesztési idővel –16-18 óra – készített kenyeret. Készülhet így, természetesen, focaccia is. De ha nem tervezzük meg előző este a „bekeverést” – ez vonatkozik a kovászolt kenyér készítésére is –, akkor marad a gyorsabb módszer, vagyis a több élesztő és a dagasztás. 
Ez a focaccia is így készült, mivel aránylag gyorsan kellett „valami”.

Hozzávalók: 450 g liszt, 250 ml langyos víz, 30 ml olívaolaj, 20 g élesztő, 10 g só, olaj a tetejére, fekete, kimagozott, félbe vágott olívabogyó

Elkészítés: 
Oldjuk fel vízben az élesztőt, és a hozzávalókat dolgozzuk jól össze. Addig dagasszuk, amíg sima rugalmas tésztát nem kapunk. A tésztát letakarva pihentessük szobahőmérsékleten (20-22ºC) 20-25 percig, ezután terítsük szét egy olajjal megkent pizzasütőre, kenjük meg olívaolajjal, majd ujjunkkal csináljunk bele mély lyukakat. Ez az alap.

De ízlés szerint fokhagymát, hagymát, oregánót, kakukkfüvet, rozmaringot, durva tengeri sót, olívabogyót, kapribogyót is szórhatunk rá, melyeket kezünkkel nyomkodjunk az olajjal megkent tésztába. Hagyjuk a focacciát szobahőmérsékleten 1 órát pihenni. Ha megkelt, 180-190ºC fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt süssük meg. A sütési idő természetesen függ a focaccia vastagságától.

Mivel a sütőm rendelkezik ropogós pizza/focaccia sütőprogrammal (P3), ezért a következők szerint jártam el: az 1 órás szobahőmérsékleten való pihentetés helyett a focacciát a sütőben 35ºC- fokon kelesztettem 35 percet, és ezután a P3-as programon sütöttem 20 percet. A megsült focacciát még forrón átkenhetjük kevés olajjal vagy libazsírral. Fogyasztható kenyérként, de kenhetünk rá krémsajtot, vajat, kínálhatjuk saláta mellé, széles a skála.

Ebből a tésztából kitűnő pizza süthető, csak akkor vékonyabbra kell teríteni a sütőtálon – ez a mennyiség két pizzára elég –, és rá kell rakni a „rávalót”.
 

Florentine

A florentine egy olasz, ma már ez egész világon ismert különleges keksz, sütemény. Fő összetevői: kandírozott gyümölcsök, mandula, és csokoládé. Tehető bele apróra vágott cukrozott cseresznye, meggy. Elkészítése egyszerű, gyors, az eredmény, a siker garantált. Ez a keksz most kandírozott narancs-és citromhéjból, dióból és mandulából készült.

Hozzávalók: 100 g apróra vágott kandírozott narancs-és citromhéj vegyesen, 200 g dió durvára vágva, 100 g szeletelt mandula, 1 ek liszt, 40 g vaj, 50 g kristálycukor, 250 g tejszín
- a csokoládémázhoz: 100 g keserű csokoládé, 20 g vaj, 1 kk nescafe
 
Elkészítés:
Vágjuk a diót (késes vágógépben) durvára, a kandírozott narancs-és citromhéjat apróra, és a szeletelt mandulával együtt keverjük össze a liszttel. (A mandulát és a diót előzőleg zsiradék nélküli serpenyőben kicsit megpirítottam). Melegítsük fel a tejszínt a vajjal, a cukorral, amikor forrni kezd, adjuk hozzá a lisztes keveréket, és jól keverjük össze. Sütőpapírral bélelt tepsire, rakjunk evőkanálnyi halmokat, egymástól 3-4 cm távolságra, hogy a kekszek szét tudjanak sütés közben terülni. 180°C fokra előmelegített sütőben süssük a kekszeket aranybarnára 15-20 percig. A sütőből kivéve hagyjuk a pár percig hűlni, majd rakjuk sütőrácsra hogy teljesen kihűljön. 
A mázhoz, vízgőz fölött olvasszuk meg a csokoládét, keverjük bele a kávét és a vajat. A teljesen kihűlt kekszek alját kenjük meg a csokoládéval, és csokoládés oldalával felfelé, dermedésig hagyjuk a rácson. Ebből a mennyiségből 18 darab florentine készült.

Fogyasztásig tároljuk dobozban.

Gyümölcsös tiramisu

A tiramisu az egész világon ismert, habkönnyű, olasz édesség, desszert. Nem nagyon kell bemutatni, mindenki szereti, mindenkinek van rá egy tuti receptje. Viszont aki nem szereti a kávét, az sem kell, hogy kihagyja, mert gyümölccsel is nagyon finom, és mivel ez alkohol nélkül készül, a gyerekek is fogyaszthatják.
Nagyon sokféle gyümölccsel készíthető, most mangót, körtét, gránátalmát és málnát tettem bele.

Hozzávalók: 1 mangó, 2 körte, 1/2 gránátalma, 20 dkg málna, 1 ek cukor, 12 db babpiskóta, 5 cl málnalé
- a mascarpone krémhez: 2 tojássárgája, 2 ek cukor, 20 dkg mascarpone, 2 dcl tejszín

Elkészítés: 4 koktélos pohárra
A krémhez először kézi mixerrel habosra kevertem a tojássárgáját a cukorral, ezután hozzákevertem a mascarponét. A tejszínt kemény habbá vertem és egy spatulával a tojásos-mascarponés mixbe forgattam.
A darabokra tört babapiskótát beáztattam a málnalébe.
A málnát villával összetörtem.
A mangót és a körtét kis kockákra vágtam, a körtét, hogy ne barnuljon meg, citromlével meglocsoltam, a gránátalmából a magvakat kiszedtem.
A koktélos poharak aljára tettem 2 ek összetört málnát, erre tettem egy réteg mascarpone krémet, erre egy réteg málnalébe áztatott babpiskótát. A babpiskótára egy réteg gyümölcsöt, erre megint mascarpone krémet, és végül még egy réteg gyümölcsöt.
Ha trópusi gyümölcsökből készítjük, akkor az lehet mangó, papaya, ananász, banán. Kókusztejjel és kókuszliszttel gazdagítva (50 g kókuszliszt és 50 g kókusztej, a mascarpone krémhez keverve), igazi egzotikus csemege.

Insalata caprese - mozzarella paradicsommal

Többször írtam már partifalatokról, salátákról, de a nagy "kedvenc", a mozzarella paradicsommal eddig mindig kimaradt. Nagyon könnyen elkészíthető, látványos és szép előétel vagy egy könnyű vacsora, minden alkalomra kitűnő választás.
A mozzarella kifejezést többfajta lágy, gyúrt olasz sajtféleség neveként használják, amelyek nyújtással, gyúrással, vágással készülnek, a "mozzare" olasz szó azt jelenti, hogy "vágni".

• a Mozzarella di Bufala (buffalo mozzarella) háziasított vízibivaly tejéből készül
• a mozzarella fior di latte friss pasztőrözött tehéntejből készül, ezek lényegében a mozzarella jellegű sajtok
• füstölt mozzarella

A tehéntejből készült és mindenütt árusított mozzarella jellegű sajtok nem egyenértékűek az eredeti bivalytejből készült mozzarellával.
A saláta elkészítése tényleg nem vesz igénybe pár percnél többet. Karikára vágtam a mozzarellát és a paradicsomot, daráltam rá sót és borsot, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, és apróra vágott bazsalikomlevelet szórtam rá. 
 

Zöldségleves - Minestrone

A levesek közül a zöldségleves az, amelynél óriási szerepet játszik a fantázia, mert a variációs lehetőségek sora végtelen. Szerintem. Egyik nagy kedvencem a minestrone, amely nem más, mint olasz zöldségleves, szezonális zöldségekből, rizs vagy valamilyen tészta hozzáadásával.
De ez az elnevezés is egy egész sor levest takar, a lényeg, hogy kis kockára vágott zöldségekből áll. Az alapzöldségek (cukkini, hagyma, szárzeller, burgonya, káposzta, sárgarépa, paradicsom) mellett bővíthető és variálható a felhasznált zöldségek sora.
Most egy egyszerű zöldséglevest ajánlok, ez az én „minestrone-variációm”, tészta és rizs nélkül.

Hozzávalók: 2 l csirkealaplé, 2 sárgarépa, 2 burgonya, 1/4 közepes káposzta, 1-2 paradicsom, 1 hagyma, 1-2 cikk fokhagyma, 1 ek olívaolaj
 

Fűszerezés: só, bors, friss kapor

Elkészítés:
A felmelegített olívaolajon üvegesre pároltam a finomra vágott hagymát, rátettem a zúzott fokhagymát és a kockára vágott sárgarépát, 2-3 percig együtt pároltam, utána felöntöttem az alaplével (aki húsalaplét nem használ, vízzel), hozzáadtam a felkockázott burgonyát, a cikkekre vágott paradicsomot és a csíkokra vágott káposztát. Felforraltam és lassú tűzön addig főztem amíg a burgonya és a káposzta megfőtt, 10 perc. Sóztam, borsoztam, és tálaláskor friss kaporral megszórtam.

A saláták sava-borsa

Ahogy korábban írtam, salátát bármilyen salátából és különféle zöldségekből készíthetünk, a lényeg a fűszerezés, a dressing.

Ez nálam általában valami jófajta hidegen sajtolt olajat és némi balzsamecetet, borecetet vagy citromot jelent. Általában extra szűz olívaolajat használok, de ezenkívül a saláta jellegéből adódóan ez lehet dióolaj, szezámolaj, tökmagolaj stb.

Az olívaolajat gyakran emlegetik az egészséges élet titkaként, mivel telítetlen zsírsavtartalma magas, valamint gazdag polifenolokban és antioxidánsokban.

Az extra szűz olívaolajak elsőosztályú olívabogyóból kizárólag mechanikai eljárással készülnek. Az olívaolaj annál jobb minőségű, minél alacsonyabb a savtartalma.

Annak ellenére, hogy ezek a hidegen sajtolt és extra szűz olajok nagyon egészségesek, kitűnő ízűek, sütésre, magas hőfokon azonban nem alkalmasak, sütésre finomított olajok javasoltak.

A mediterrán konyhát kedvelők és az egészséges életmódra törekvők a finomabbnál finomabb olajakat találnak a delikátboltokban,  szaküzletekben vagy rendelhetnek online, webshopokból. Kitűnő  választás salátákhoz a Frantoio Montecchia, a Bartolomei, San Lorenzo extra szűz olívaolajak. Salátákhoz használhatunk ízesített olajakat is, melyek házilag is előállíthatók friss fűszernövényekkel, chilivel. Készíthetünk házilag fűszereceteket is, melyek alapja a jó minőségű borecet.