A „paradicsomi állapotok” kapcsán említettem a csodás insalata caprese-t, vagyis a mozarella-paradicsom-olívaolaj „szentháromságot”, az olasz konyha szerelmeseinek nagy kedvencét.
És nem hagyhatom ki a rukkolát sem, magyarul borsmustárt (Eruca sativa ).
Sokan nem kedvelik kesernyés íze miatt, de ez a kesernyésség sem állandó jellemzője a rukkolának, attól is függ, milyen zsenge, fiatal a levele, hol termesztik.
Ezt pedig akkor tapasztalhatjuk meg és élvezhetjük igazán, ha magunk termesztjük. Nincs benne semmi ördöngösség, magja gyorsan és egyenletesen csírázik, nagyon könnyen termeszthető. Ha van kertünk, akkor ott, ha nincs, akkor az erkélyen virágládában.
Ennek megfelelően, több állapotában is megkóstolhatjuk
- a ruccola microgreens, nem más, mint a magból kikelt 10-12 napos rukkola, nagyon zsenge, nagyon finom. Sült céklával igazi különlegesség az asztalon
- később már kész rukkolaként sokféle saláta készíthető belőle
Sőt, ősszel virágládába vetve, még most is díszíti a konyhaablakomat. Ez a saláta is belőle készült. A kérdés most az, meddig bírja a benti klímát. Jó kísérlet, igazi „konyhatúrai”.
Elkészítés:
A rukkolát mossuk és szárítsuk meg. Halmozzuk a salátát a tálra, rakjuk mellé/rá a felszeletelt paradicsomot és a mozarellagolyókat. Locsoljunk rá kevés extra szűz olívaolajat, sózzuk meg, és daráljunk rá színes borsot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése