A ribizli csak úgy nyersen nem igazán kedvelt gyümölcs, kicsit savanyú, „nagyon” magvas, talán a fekete ribizli a legkellemesebb, illata jellegzetes, sokkal édesebb, mint a piros és a fehér, sok cukrot és C-vitamint is tartalmaz. Ribizliből készíthetünk szörpöt, dzsemet, lekvárt, keverhetjük más gyümölcsökhöz, mert igen magas pektintartalmának köszönhetően igazán jó kocsonyásító anyag. Tehát ribizlivel is „kiválthatjuk” a dzsemfixet, melynek ahogy már a meggydzsemnél is említettem, nagy híve nem vagyok.
A ribizlidzsem (currant jam) abban különbözök, a ribizlikocsonyától, zselétől (currant jelly), hogy nem tartalmazza a gyümölcs magját és héját, teljesen sima konzisztenciájú.
Hozzávalók: ribizli, cukor, vanília
A mennyiségek, akárcsak a csak cukorban eltett meggynél, itt sem lényegesek, csak az arányok. A dzsemnél 1 kg gyümölcshöz, a kocsonyánál 1 l léhez 60-70 dkg cukor szükséges. Ez a cukormennyiség a „nagy eltarthatósági biztonságot” keresőknél felmehet 1 kg-ra, de nálam a 60%-os arány bevált.
Elkészítés:
A dzsemhez a ribizlit a száráról leszedtem, megmostam, hozzáadtam a cukrot, jól összekevertem és 10 perc állás után mérsékelt tűzön összeforraltam (amíg a cukor teljesen elolvad), utána üvegekbe töltöttem, lezártam és száraz dunsztba tettem.
A gyümölcskocsonyához, zseléhez, a megmosott, szárán hagyott ribizliből gyümölcscentrifugán levet készítettem, a fennmaradt „anyagot” egy tüllzacskóba tettem és a még benne levő levet kézzel kinyomtam. Ezután a lémenyiségtől függően cukroztam, összeforraltam, üvegekbe töltöttem és lezárás után ezt is száraz dunsztba tettem.
A dzsemeket, befőtteket, mielőtt a száraz dunsztba tenném mindig pár percre felfordítom, a jobb légmentesítés miatt. Minkét esetben a cukorral együtt a masszához és a léhez egy-egy vaníliarúd belsejét kikaparva hozzáadtam, a vaníliarudat is beletettem, melyet a forralás után eltávolítottam.
