Spenótpesto

A spenótról – más néven parajról – már volt szó a spenótleves kapcsán. Főidénye a tavasz, de még most is kapható a piacokon, érdemes egyszer-kétszer elkészíteni. A friss spenótot ugyanis nem pótolja a mélyhűtött, vagy a konzerv. A fiatal vagy bébispenótot inkább salátaként ajánlott fogyasztani, mert vitaminjait és ásványi anyagait nyersen őrzi meg a legjobban. A leszedett, átválogatott, nem megmosott spenót hűtőben 2-3 napig tárolható, utána tápanyagainak egy részét elveszíti. Készíthető belőle krémleves, köret, tölthető palacsintába, húsba, gazdagítható vele a rakott krumpli. Spenótból tökéletes pesto is készíthető, ugyanúgy, mint bazsalikomból, petrezselyemlevélből, korianderlevélből, vagy medvehagymából.
A klasszikus pesto Észak-Olaszországból, Genovából származik - pesto genovese -, tradicionális összetevői a bazsalikomlevél, a fokhagyma, a fenyőmag, az olívaolaj és a Parmigiano Reggiano. Neve az olasz „pestare”, „zúzni” szóból ered. A fenyőmag helyettesíthető dióval, a pesto még pikánsabbá tehető, ha a bazsalikomlevél mellé mentalevelet keverünk.

Hozzávalók: 150 g spenót, 1,5 dcl extra szűz olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek fenyőmag, 6 ek parmezán, frissen őrölt só, bors.

Elkészítés:
A spenótot megmostam, leforráztam, megszárítottam, és a szárazon felhevített serpenyőben megpirított fenyőmaggal együtt aprítógépbe tettem. Hozzáadtam a fokhagymát, a lereszelt parmezánt, sóztam, borsoztam, majd jól összekevertem, átdaráltam. Ezután cseppenként adagolva, hozzákevertem az olívaolajat. Frissen főzött, forró tésztára téve egy igazán könnyű vacsora, de kenyérre kenve kitűnő előétel is lehet.