Tavasszal az egyik legkorábban megjelenő zöldség a sóska, viszonylag magas a C-vitamin és ásványi anyag tartalma, vasat, foszfort tartalmaz, immunerősítőnek is kitűnő. Egyes országokban inkább fűszerként, mint zöldségként használják. Készíthető belőle leves, mártás, adagolható salátákhoz. Salátákhoz a gyengébb, fiatalabb sóska a jobb, gyümölcsösebb, kevésbé savas, levesekhez, mártásokhoz az idősebb is kitűnő.
Gyerekként sem feldolgozva, sem levesként, sem mártásként nem szerettük. Csak nyersen, amikor a kertben magunk szedtük és ettük, ott helyben, mosatlanul. Nem lettünk betegek tőle, igaz nem is volt permetezve, ma azt mondanánk: biosóska volt.
Pedig a sóska, most már tudom, feldolgozva is lehet finom. Csak nem kell bele, szerintem, se tejföl, se liszt. Ez most egy ilyen leves. Kiiktattam belőle a „nemszeretem” dolgokat, és igazán jó lett. Természetesen dúsítható tejszínnel, de szerintem így is tökéletes, friss, könnyű.
Hozzávalók: 40 dkg sóska, 1,5 l csirkealaplé, 30 dkg burgonya, 1 hagyma, 4 tojás, 2 ek szőlőmagolaj, só bors
Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre pároltam, felöntöttem az alaplével, megfőztem benne a megtisztított, felkockázott burgonyát, sóztam, borsoztam. A burgonya a sűrítőanyag szerepét töltötte be. A sóskát megmostam, keresztben felaprítottam és a leveshez adtam. Összeforraltam, botmixerrel pürésítettem, egyenként beleeresztettem a feltört tojásokat és pár perc alatt készre főztem. Olaj helyett használhatunk vajat. Tálaláskor színes borssal megszórtam.
Bár én is a "kiiktatottakkal" együtt szeretem a sóskalevest, de ez a változat is tetszik- könnyed és finom tavaszi leves lett!
VálaszTörlésSzeretek kísérletezni,újítani.
VálaszTörlésAmúgy sem hiányoznak a plusz kalóriák :-)