Birsalmasajt

A birssajt egy elfeledett csodás csemege. Anno nagymamám kertjében volt egy birsalmafa, és nem volt év, hogy ne készített volna. Birssajt és a kandírozott narancshéj nélkül, természetesen a dió, a csoki, a mazsola mellett elképzelhetetlen volt a karácsonyi püspökkenyér. Imádtuk csak úgy magában is, és nem csak karácsonykor.
Ezért aztán egy ideje foglakoztat a birssajt készítésének gondolata, de valami mindig visszatartott, túl bonyolultnak tűnt, amúgy is mindenféle kandírozott gyümölcs kapható a piacon, a boltokban. De most így, utólag, elmondhatom, megérte a fáradságot, ilyet nem veszek, utánozhatatlanul finom lett. Az elkészítését illetően sokféle tanácsot kaptam, különböző könyvek, különböző módokat javasolnak. Elolvastam sok mindent, analizáltam, szintetizáltam, és az én birssajtomat a következő módon készítettem el. Jó lett, ezen a recepten a jövőben sem változtatok, nekem bevált.
 
Hozzávalók: 3 kg birsalma, cukor, 1 vaníliarúd, 1 citrom leve

Elkészítés:
A szép egészséges birsalmákat megtisztítottam, megmostam, és héjastul, egészben feltettem főni. 15-20 perc főzés után, amikor a héja elkezdett repedezni, a tűzhelyről levettem, a héját vékonyan lehámoztam, a húsát a magházig levágtam és botmixerrel pürésítettem. A régi szakácskönyvek azt javasolják: reszeljük le és ritka szitán törjük át. A birshúst lemértem és minden kilogrammhoz 70 dkg cukrot kevertem. Hozzáadtam a citrom levét, a felvágott vaníliarudat, és a masszát mérsékelt tűzön, állandóan kevergetve, újraforraltam és addig főztem, amíg kellő sűrűségű nem lett. Ez kb. 20 perc. Ha sokáig főzzük, megbarnul. Ezután a pépet egy hőálló tepsiben, kb. 2 cm vastagon elterítettem (a vaníliarudat előzőleg eltávolítottam belőle). Tüllel letakartam, meleg helyen száradni hagytam. Amikor kellőképpen megszilárdult, táblára borítottam és a másik oldalát is megszárítottam. A teljes megkeményedés után 20 cm hosszú rudakra vágtam és egyenként celofánba csomagoltam. Tárolása hűvös, száraz helyen javasolt.
A tapasztaltabbak nemcsak tepsibe, de különböző formákba – kuglóf, tányér, őzgerinc – is tölthetik megszilárdulásig a birspépet. A még forró masszába keverhető dió, mandula. 
 

Szendvics fügével és mangalicasonkával

 

Baráti összejöveteleken, partikon nagyon praktikus, ha különböző szendvicseket vagy falatkákat kínálunk, és mivel ezeket már előre elkészíthetjük, nem kell egész este a konyha és az étkező között ingáznunk. A partifalatok, mint korábban már említettem, nagyon sokféle alapanyagból készíthetők, jellegüket a rá kerülő „dolgok” határozzák meg. Hangsúlyt kell azonban fektetni az elkészítésnél a díszítésre is, a látvány legalább annyira fontos, mint az ízek harmóniája. Egy szép szendvics vagy falatka látványa egyaránt élményt nyújt, kóstolásra csábít.
Most a szezonalitás jegyében ezeket a szendvicseket fügével készítettem el, ugyanis mindenhol csodás fügéket látni. Az alap saját sütésű, tönkölylisztből, szezámmaggal készült kenyér. A kenyérre lágy kecskesajtot kentem, melyet előzőleg friss vágott kaporral összekevertem. Szerintem a kecskesajt és a kapor csodásan kiegészítik egymást. Daráltam rá egy kevés sót és tarka borsot. Erre tettem a felkarikázott fügét és a hajszálvékonyra vágott mangalicasonkát. A mangalicasonka helyett ugyanilyen jó a pármai sonka, a prosciutto crudo di Parma. A kész szendvicsekre bazsalikomlevelet tépkedtem, de helyette tehetünk rá ruccolát is. 

Andalúziai mandulatorta

Ha lehull az első dió a fáról, vagy pláne már megjelenik a piacon, a mandulával, a téli almával együtt – még, ha ragyog is a nap –, ez már az ősz beköszöntét és a tél közeledtét jelenti. Már csak diós, mandulás, almás sütikre gondolok, sok csokival, míg nyáron az eper, málna, szilva volt a favorit. Úgyhogy most is mandulás tortára esett a választásom. Korábban már nagyon bevált nekem az a „módszer”, hogy a lisztet őrölt mandulával váltom ki, így készült már a körtetorta és a svéd mandulatorta is.
Ez a sütemény teához, kávéhoz igazán kitűnő választásnak bizonyult. Egy-kettőre elfogyott. Mivel az alap egy omlós linzertészta, a töltelék sem krémes, mindenki azzal „dobta fel”, amivel akarta. Ki étcsokiforgácsot kért rá, ki fügét, ki egy gombóc vaníliafagylaltot, ki mindkettőt, vagy mindhármat, sőt egy-két mentalevél is passzolt hozzá.
 
Hozzávalók:
- a tésztához: 30 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 tojás, 1 tojássárgája, 8 dkg porcukor, 1 vaníliarúd, 1 csipet só, citromhéj; 
- a töltelékhez: 20 dkg mandula, 4 tojás, 5 dkg porcukor, 0,5 dcl tej, 0,5 dcl édes tokaji szamorodni, fél citrom leve
 
Elkészítés:
A lisztet elmorzsoltam a kis darabokra vágott vajjal, hozzáadtam a cukrot, egy csipet sót, a vanília kikapart belsejét, a tojást, a tojássárgáját, és gyorsan összegyúrtam. Fóliába csomagolva egy órára a hűtőbe tettem.
A krémhez a tojásfehérjét 2 ek cukorral kemény habbá vertem, a sárgáját pedig a maradék cukorral habosra kevertem. A mandulát száraz serpenyőben kicsit megpirítottam, lehűtve megdaráltam és a tejjel, borral és citromlével együtt a sárgájamasszához kevertem. Ezután a tojáshabot a mandulamasszába beleforgattam.
A tésztát a hűtőből kivéve lisztezett táblán kinyújtottam, a sütőformánál kicsit nagyobbra, hogy pereme is maradjon (most 30 cm átmérőjű formát használtam) és a kivajazott sütőformába helyeztem, villával megszurkáltam. Erre ráöntöttem a mandulamasszát, melynek a tetejére lapjában kettévágott mandulaszemeket raktam. 190°C fokos sütőben 40 perc alatt készre sütöttem. 20 perc sütés után letakartam alufóliával, hogy a tetején a mandula meg ne égjen. A sütőből kivéve, miután lehűlt, megszórtam porcukorral.

Sült paprika ecetes lében

Nem akar a „paprikaszezon” véget érni, olyan csodás és olcsó a paprika, hogy muszáj még mindig valamit készíteni belőle. Lecsót, krémlevest, sült paprikasalátát, vagy tartósítani télére. Az egészben sült és ecetes lében eltett paradicsompaprika csodás csemege.
Elkészítése egyszerű, gyors, legalkalmasabb hozzá, mivel egészben kerül az üvegekbe, a nem túl nagy paradicsompaprika.
 
Hozzávalók: paradicsompaprika, olívaolaj a sütéshez és ecetes felöntőlé
 
Elkészítés:
A szép, hibátlan paprikákat megmostam, a paprikák zöld szárát levágtam, de csumáját és magházát benne hagytam. A paprikákat egy villával 2-3 helyen megszurkáltam, ezután kevés olívaolajon a paprikákat megsütöttem, oldalanként 3-4 perc alatt, amíg kicsit megpuhultak, összeestek. Üvegekbe raktam, az előre elkészített, korábban, a zöld paradicsomnál leírt forró  felöntőlevet (kapor nélkül) rámertem, az üvegeket lezártam, és száraz dunsztba tettem. Egy 700 ml magas formájú üvegbe általában 4-5 paprika fér. Ajánlatos a paprikákat falappal leszorítani, hogy ne emelkedjenek a lé fölé, mert a legfelső paprika megsötétedhet. Télen készíthető belőle paprikasaláta, vagy egyszerűen így fogyasztható.

Sütve, főzve - TÖK jó!

Az ősz beköszöntének biztos jele a sütőtök megjelenése a piacokon. A sütőtök, akárcsak a burgonya és a kukorica, spanyol közvetítéssel, Amerika felfedezése után került Európába. Őshazája Közép- és Dél-Amerika, ahol az őslakosok a kukorica köztes növényeként termesztették. A kukorica közé babot vetettek, a bab felfutott a kukoricára, alatta pedig szépen fejlődött a tök is.
A hamvas héjú óriás tök általában szeletekben, a körte alakú, kisebb méretű, kanadai tök néven ismert fajták pedig akár egészben is megvásárolhatók. Úgy tartják, a tök akkor a legfinomabb, ha már megcsípte a dér. Amellett, hogy nagyon finom, kitűnő vitaminforrás is, jelentős mennyiségű karotint, C- és B-vitamint, ásványi anyagot, vasat, cinket, kalciumot tartalmaz.
Magjából értékes olaj készül, hántolva, megpörkölve igazi csemege, nagyszerű kiegészítője leveseknek, salátáknak. A sütőtök egyszerűen megsütve, esetleg mézzel meglocsolva egészséges desszert. 180°C fokos sütőben 40-45 perc alatt megsül. Készíthető azonban belőle leves, kompót, saláta, de köretként is kitűnő. Nagy kedvenc nálunk a sütőtök krémleves, a tököt sütöm és nem főzöm hozzá, a különbség, szerintem, ég és föld. A kész levest hidegen sajtolt stájer tökmagolajjal locsolom és pirított tökmaggal szórom meg. Elkészítése itt és itt olvasható.

Sült alma

Az alma nálunk igazi nagy kedvenc, nyersen, salátában, palacsintában, süteményben: tarte-tatin, almás sütemény pudinggal, habos almatorta, vagy egyszerűen „bundában” sütve, mely igazán könnyen elkészíthető és nagyon egészséges desszert. Természetesen cukor nélkül, vagy nagyon kevés cukorral. A bunda lehet palacsintatészta, vagy egyszerűen zsemlemorzsa. Én most ezt a zsemlemorzsás variációt gondoltam egy kicsit újra. Az ok?
Nem volt itthon száraz zsemle – ezt szoktam megőrölni morzsának –, és elmentem morzsát venni. Szokásomhoz híven megnéztem, pedig a zsemlemorzsa esetében ez nem lett volna annyira indokolt, miből is van. Gondolhatnánk, természetesen zsemléből. De nem, vagy 5-féle E-anyag volt feltüntetve rajta. Mondanom sem kell, nem vettem meg, de mivel nagyon akartam a sült almát, és már amúgy több mindent készítettem Panko morzsával, eldöntöttem: az almával is kipróbálom. Más lehetőségen is gondolkodtam, és a natúr kukoricapehelyre, mint „bundázóanyagra” esett a választásom „próba, szerencse” alapon. Nagyon bevált, nagyon finom desszert került az asztalra.

Hozzávalók: 3-4 alma
- bundázáshoz: 1 tojás, 1 ek liszt, 1 mk fahéj, 1 mk porcukor, 2-3 ek morzsa
- sütéshez: 2 ek olaj 

Elkészítés:
Az almát meghámoztam, a közepét kivágtam és kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam. Ezután, a szokásos módon, először lisztbe, majd tojásba és morzsába mártva, kevés olajon kisütöttem. A fahéjat és a porcukrot a liszthez kevertem, a kukoricapelyhet pedig előzőleg durvára őröltem. A fele almát Panko-morzsába, a másik felét pedig a kukorica-morzsába mártottam. Nagyon finom lett mind a kettő. A kukorica-morzsás kellemesen ropogós lett, míg a Panko-morzsás lágyabb. Ezt a kukoricapehely-morzsa-variációt ki fogom próbálni másra is.

Ecetes almapaprika

Az ecetes paprika közismert és közkedvelt savanyúság, elkészítésére az apró fehér almapaprika a legalkalmasabb. Erős, csípős, ropogós, fűszeres, igazi csemege, nem igazán diétás ételekhez passzol. Ha kevésbé markáns dolgot akarunk készíteni, akkor ajánlatos kivágni a magházat és eltávolítani a magvakat - még így is kellemesen csípős marad. Ugyancsak kitűnő csemege káposztával megtöltve, a látvány kedvéért érdemes a fehéret vörös káposztával, a pirosat fehérrel tölteni.
Kétfélét készítettem, a kicsiket egészben, a nagyobbakat pedig cikkekre vágva, kimagozva - ezek lettek az enyhén csípősek. A paprikákat - az egészeket és a cikkeket is - először blansíroztam, vagyis 1-2 percig előfőztem, üvegekbe raktam, melyekbe előzőleg pár szem borsot és mustármagot tettem. Elkészítettem a felöntőlevet a zöld paradicsomnál leírtak szerint és a paprikára mertem. Az üvegeket lezártam, pár percre minden üveget a tetejére állítottam, utána pedig másnapig száraz dunsztba raktam.

Márványcsoda babapiskótából

Már régóta gondolkodom egy sütés nélküli desszerten. Először a tiramisura gondoltam, de aztán menet közben - míg hazaértem a boltból a babapiskótával - eldőlt, mégis valami más lesz, pudinggal és sok-sok csokival. Lágy, krémes és ahogy szeleteléskor a puding és a csoki összefolyt, olyan márványos lett, és mivel neve nem volt, elneveztem márványcsodának. Az elkészítése mondhatnám gyerekjáték, és a siker garantált.

Hozzávalók: 32 db babpiskóta
- a csokikrémhez: 200 g étcsokoládé, 150 g vaj, 2 ek cukrozatlan kakaópor, 200 ml tejszín, 1 ek rum
- a pudinghoz: 0,5 l tej, 30 g kukorica keményítő, 1 ek lágy barna nádcukor, 1 tk vaj, 1 vanília rúd, 1 csipet só

Elkészítés:
A csokikrémhez a csokoládét vízgőz fölött megolvasztottam, beletettem a kis kockára vágott vajat és amikor a vaj is elolvadt hozzáadtam a kakaóport, a rumot és a tejszínt. Az egészet jól összekevertem és melegen tartottam.
Elkészítettem a pudingot a már korábban leírtak szerint. 
Ezután a babapiskótákat egyenként bemártottam a csokikrémbe és egymás mellé fektettem a piskóta felét egy tálba (ha kisebb tálat használunk, akkor a harmadát), és leöntöttem a puding felével.

Ez megismételtem még egyszer (vagy addig amíg tart a hozzávalókból). A tetején lévő pudingra rácsorgattam a maradék csokit, és tálalásig hűtőbe tettem.

Spenótpesto

A spenótról – más néven parajról – már volt szó a spenótleves kapcsán. Főidénye a tavasz, de még most is kapható a piacokon, érdemes egyszer-kétszer elkészíteni. A friss spenótot ugyanis nem pótolja a mélyhűtött, vagy a konzerv. A fiatal vagy bébispenótot inkább salátaként ajánlott fogyasztani, mert vitaminjait és ásványi anyagait nyersen őrzi meg a legjobban. A leszedett, átválogatott, nem megmosott spenót hűtőben 2-3 napig tárolható, utána tápanyagainak egy részét elveszíti. Készíthető belőle krémleves, köret, tölthető palacsintába, húsba, gazdagítható vele a rakott krumpli. Spenótból tökéletes pesto is készíthető, ugyanúgy, mint bazsalikomból, petrezselyemlevélből, korianderlevélből, vagy medvehagymából.
A klasszikus pesto Észak-Olaszországból, Genovából származik - pesto genovese -, tradicionális összetevői a bazsalikomlevél, a fokhagyma, a fenyőmag, az olívaolaj és a Parmigiano Reggiano. Neve az olasz „pestare”, „zúzni” szóból ered. A fenyőmag helyettesíthető dióval, a pesto még pikánsabbá tehető, ha a bazsalikomlevél mellé mentalevelet keverünk.

Hozzávalók: 150 g spenót, 1,5 dcl extra szűz olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek fenyőmag, 6 ek parmezán, frissen őrölt só, bors.

Elkészítés:
A spenótot megmostam, leforráztam, megszárítottam, és a szárazon felhevített serpenyőben megpirított fenyőmaggal együtt aprítógépbe tettem. Hozzáadtam a fokhagymát, a lereszelt parmezánt, sóztam, borsoztam, majd jól összekevertem, átdaráltam. Ezután cseppenként adagolva, hozzákevertem az olívaolajat. Frissen főzött, forró tésztára téve egy igazán könnyű vacsora, de kenyérre kenve kitűnő előétel is lehet.

Eltesszük a nyarat

Lassan vége a hosszú nyárnak, a nagy befőzéseknek. Azért egy-két dolgot még megtehetünk, még szép paprika, padlizsán, káposzta, bab, körte kínálja magát a piacokon, tehát, ha valami még elmaradt, „semmi sincs veszve”, még sok minden pótolható. De, ha az idén már mégsem, akkor jövőre.

Ezért is megosztanék néhány, a tartósítással kapcsolatos általános tudnivalót, melyekre én is csak az utóbbi időben tettem szert, szereztem e téren nagyobb gyakorlatot.
Csak elsőre tűnik bonyolultnak a téma, eleinte idegenkedtem is tőle, de csak bele kell vágni, és az eredmény nem marad el, most már semmiképp nem hagynám ki. És persze, nagyon sok előnye van a házi tartósításnak – nem kell magunkat áltatni, hogy mindent meg lehet venni –, mert nem lehet, mert semmi sem olyan, mint amit mi magunk készítünk. Nem mellékes a kitűnően elvégzett munka feletti öröm, a saját ízlés szerinti ízek, a felhasznált kitűnő alapanyagok, és természetesen az adalékanyag és tartósítószer mellőzése. 

• Sózás: húsok, zöldségek tartósításának egyik ősi módja. A sóban eltett zöldségek levesek, főtt, párolt ételek, szendvicsek ízesítésére alkalmasak. Ehhez a zöldségeket apróra vágjuk, lereszeljük, ledaráljuk, majd minden kilogramm zöldséghez 10-20% sót adunk. Végül sterilizált üvegekbe töltjük és lezárjuk. Ilyen módszerrel készítettem erős és édes paprikát, az adzsikát.

• Aszalás, szárítás: nagyon régi tartósítási eljárás, lényege, a lassú szárítás, melynek folyamán a gyümölcsök, zöldségek víztartalma 80-ról 20% alá csökken, vagyis a mikroorganizmusok szaporodásához szükséges vizet kivonjuk a gyümölcsből, zöldségből. Aszalni lehet napon, langyos sütőben és speciális aszalógépekben. Én az idén paradicsomot és szilvát aszaltam, de nagyon jól aszalható a vargánya vagy a trombitagomba is.

• Erjesztés: ugyancsak régi módszer, így készül a savanyú és kovászos káposzta, a kovászos és a sós uborka. De természetesen más zöldségfélék, sőt, gyümölcs is tartósítható erjesztéssel. Viszont, ha gyümölcsleveket erjesztünk a magas cukortartalma miatt ecet, vagy alkohol lehet belőle.

• Befőzés cukorral: a cukorban, vagy erős cukorszirupban eltett gyümölcsök sem romlanak meg. Cukor helyett méz is használható. Az így eltett kompótok, lekvárok, dzsemek, zselék eltarthatóságát alkohollal – rummal, konyakkal, pálinkával – is növelhetjük, nem beszélve a kapott pikáns ízekről, illatokról. így készült a ribizlikocsonya, a ribizli-, mandarin-, a szilva-, és a barackdzsem, a bodza-, és a meggyszörp, a konyakos meggy, a meggy és a fekete áfonya.

• Ecet: a savanyúságok és egyes zöldségek tartósításához ecetet használunk, természetesen sok fűszerrel, sóval és cukorral. Az eltarthatósághoz viszont itt már mindent sterilizálni kell, ha nem akarunk – és nem akarunk! – tartósítószert használni. Ezzel a módszerrel készült a csalamádé, a sárga és a zöld paradicsom, a csemegeuborka.

• Olaj: szintén nagyon hatásos és eredményes módszer, ha az üvegbe rakott zöldség tetejére finom olajat öntünk, így tartósítottam paprikát, paradicsomot, de az előzőleg megsütött padlizsán, paprika (zakuszka) is olajban van tartósítva.

• Kukta: lényegében nagyon sok zöldség és gyümölcs tartósítható kuktában, talán ez a legtermészetesebb eljárás, mivel a zöldségre, gyümölcsre semmi nem kerül, kimondottan saját levében marad. Ha nem lényeges a későbbi „külalak”, például, ha natúr paradicsomot akarok eltenni, amit később főzéskor használok fel, akkor jól megnyomkodva rakom az üvegbe, amíg fel nem jön a leve. De tartósítottam így érett, kimagozott, félbevágott érett, édes szilvát. Csodás lett. Ebben az esetben, mivel a szilva nem annyira leves, mint a paradicsom, még ha erősen megnyomkodva teszem is oda sterilizálni, a szilva az üvegben kicsit leapad, vagyis nem lesz teljesen tele az edény, de ez mit sem ront az élvezeti értékén, teljesen natúr marad a szilva, ami húsokhoz igazán kitűnő. Jobb, mint a cukorszirupos befőtt.

Fűszeres paprikakrém

A paprikakrém elkészítése egyszerű; fűszerekkel, kevés borral és ecettel pedig igazán különlegessé tehető. Megéri elkészíteni, mert télen is csodás nyarat varázsolhatunk vele a konyhánkba. Levesek, húsok, tészták kitűnő ízesítője. A nyersen, sóban eltett paprikától abban különbözik, hogy ez készre van főzve, sokkal kevesebb sóval, ezáltal nem csak ízesítő, hanem magában is fogyasztható, kenhető kenyérre, pizzára.
Akárcsak az, ez is készíthető csípős vagy enyhén csípős változatban is. Előző esetben csípős paprikából, utóbbiban az édes paprikához 1-2 erőset adva.
 
Hozzávalók: 2 kg vastag húsú piros paprika, 2 fej vöröshagyma, 1 dcl száraz tokaji furmint, 1 tk balzsamecet, 2 ek olívaolaj, só, bors, ízlés szerint
 
Elkészítés:
Akárcsak a padlizsánkrémhez, most is szabad tűzön egészben megsütöttem a paprikát és a hagymát. Amikor megsültek, akkor lehúztam a paprika héját, kiszedtem a magházát és magját, meghámoztam, ezután feldaraboltam a hagymát, egy lábasban az egészet botmixerrel pürésítettem. Fűszereztem sóval, borssal, beleöntöttem a bort, a balzsamecetet és az olajat. Folyamatos keverés mellett 10 percig főztem. Ezután sterilizált üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Torta della Nonna - vanília-krémtorta őszibarackkal

 

Mint korábban már többször említettem, kedvenceim a gyümölcsös, habos desszertek, ha szép gyümölcsöt látok, rögtön beindul a „fantáziám”: valamit sütni kéne belőle/vele, vagy fordítva, egy érdekes recept is inspirál. Amint megláttam ezt a Torta della Nonna receptet, rögtön elhatároztam, hogy megsütöm, persze egy kicsit másképp. Méghozzá gyümölccsel: körtével, vagy őszibarackkal. Mivel erősen közeledik az ősz, és körte télen is lesz, őszibarack nem biztos, ezért ez utóbbira esett a választásom. A torta csodálatos lett: lágy, krémes, gyümölcsös – mondhatnám: „csábító”. Szerintem bármilyen gyümölccsel „működik”.
Az eredeti toszkán Torta della Nonna ricottával készül, természetesen gyümölcs nélkül, és a tetejére fenyőmag jár, citromhéj helyett narancshéjat reszelnek bele, és nemcsak a krémbe, hanem a tésztába is. Legközelebb így készítem.

Hozzávalók:
- a tésztához: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 3 tojás sárgája, 10 dkg porcukor, egy csipet só;
- a krémhez: 6 tojássárgája, 15 dkg cukor, 5 dkg liszt, 6 dcl tej, 1 vaníliarúd, 1 citrom lereszelt héja, 6 őszibarack, porcukor meghinteni

Elkészítés:
A vajas tészta készítésénél alapkövetelmény, hogy hideg anyagokkal és gyorsan dolgozzunk. Először az átszitált lisztet „morzsoltam” össze a vajjal, ezután adtam hozzá a cukrot, sót és a tojássárgákat. Gyorsan összedolgoztam, cipót formálva, fóliába csomagolva egy órára a hőtőbe tettem.
Közben elkészítettem a krémet. Egy fazékba öntöttem fél liter tejet, beletettem a vanília kikapart belsejét és a lereszelt citrom héját, forráspontig hevítettem. A tojások sárgáját kikevertem a cukorral, belekevertem a maradék tejet és a lisztet, majd hozzáöntöttem az előzőekben felforrósított vaníliás tejhez, melyet folyamatos keverés mellett krémmé sűrítettem. A kész krémet folpackkal letakarva (hogy ne bőrösödjön be a teteje) hagytam kihűlni.
Az őszibarackokat négybe vágtam, meghámoztam. 

Ezután a tésztát két kör alakúra kinyújtottam, az egyiket a kivajazott 24 cm átmérőjű formába helyeztem úgy, hogy 3 cm pereme legyen. A tésztalapot villával megszurkáltam, ráraktam az őszibarackcikkeket és ráöntöttem a vaníliakrémet. A másik tésztalappal az egészet lezártam, a felesleges tésztát késsel eltávolítottam. A tetejét villával megszurkáltam, tojássárgájával megkentem és 175°C sütőben, légkeverésen 40 perc alatt készre sütöttem. Miután kihűlt tetejét porcukorral megszórtam. 

A megmaradt tojásfehérjéből Pavlova-t sütök.

 

Spaghetti alla puttanesca

A spaghetti alla puttanesca egy fűszeres, sós, pikáns, tüzes olasz tészta. Fűszerezése a dél-itáliai konyhára jellemző, nevének jelentése olaszul „szajhák tésztája”, melynek eredetéről több vélekedés is létezik. Egyes vélemények szerint nevét onnan kapta, hogy fűszeres, csípős illata csábítóan hatott a „házak” előtt elhaladókra, mások viszont azt tartják, hogy egyszerűen ez volt a legegyszerűbben és legolcsóbban elkészíthető étel a „kliensek” számára.
Sósságát a szardíniától és olívától – ezért sózni sem kell –, pikánsságát a kapribogyótól és a paradicsomtól, tüzességét pedig a chilitől kapja. Készíthető a spagetti mellett buccattiniből és linguiniből is.
 
Hozzávalók: 0,5 kg spagetti, 6 szardellafilé, 3 cikk fokhagyma, 1 egész paradicsomkonzerv (400 g), 1 ek kapribogyó, 10 dkg fekete kimagozott olívabogyó, 2 ek olívaolaj, 1 chili
 
Elkészítés:
Serpenyőben felmelegítettem az olajat, beledobtam a fokhagymát, (lényegében egy olajos- fokhagymás szósz az alap), a chilit és az apróra felvágott szardellát, melyet fakanállal kissé szétnyomkodtam, átkavartam, ekkor hozzáadtam a paradicsomot és 20 percig pároltam. Közben megfőztem „al dente” a tésztát – ez most buccattini volt –, főzési ideje 9 perc.
Ezután a kész szószhoz kevertem az apróra vágott kapri- és olívabogyót, és összekevertem a tésztával. Mivel ez így elég fűszeres, nem tettem rá már semmit, de reszelhető rá még parmezán és megszórható petrezselyemzölddel is.

Pirított csirke paprikával, chilivel wokban

A gyors és könnyű vacsorák sorából nem maradhat ki ez a kínai-thai ihletésű fogás csirkemellből, melyet nagyon gyakran készítek, mindig olyan zöldségekkel, amilyenek éppen rendelkezésre állnak. Pillanatok alatt kész és változatos, a felhasznált zöldségektől és a fűszerezéstől függően. Természetesen készíthető sertéshússal és garnélával is, vagy kókusztejjel currynek. Hozzávalók: 30-40 dkg csirkemellfilé, 1 hagyma, 1 chili, 2 paprika, 1 ek sötét szójaszósz, 1-2 ek halszósz, 2 ek mogyoróolaj, pár szál kakukkfű, 1 ek kapribogyó

Elkészítés:
A csirkemellet kis kockára vágtam. A wokban felforrósítottam az olajat és a csirkekockákat erős tűzön állandóan kevergetve addig pirítottam, amíg kifehéredtek, ezután beletettem a fél karikára vágott hagymát, a nagyobb kockára vágott paprikát, a chilipaprikát és 2-3 percig kevergetve együtt sütöttem. Hozzáadtam a szójaszószt, a halszószt, a kakukkfüvet, a kapribogyót, és 1 perc alatt összeforraltam. Rizzsel tálaltam.
A sózást ebben az esetben a halszósz váltja ki, melynek mennyisége ízlésfüggő.

Padlizsánkrém, ajvár, zakuszka

A padlizsán Kelet-Indiából származik, akárcsak a paradicsom és a paprika, a burgonyafélék családjába tartozik, régi szakácskönyvekben törökparadicsom, illetve tojásgyümölcs néven említik. Tojás formájú termése lehet lila, sárga, fehér. A zsenge példányok héja és magva is ehető. Nagyon ízletes zöldség, jellemzője a kellemesen kesernyés íz, nagyon sokféle étel készíthető belőle.
Kalóriatartalma alacsony, ezért zsírszegényen elkészítve diétázóknak is ideális, bármilyen zöldséggel, hússal társítható. A padlizsánt sütéskor előre, főzéskor puhulás után kell sózni. Nagy kedvencem a padlizsánból és paprikából készített balkáni ajvár, az erdélyi padlizsánkrém, számomra rejtély, hogy miért, de Erdély-szerte zakuszkának nevezik. Ha az oroszok neveznék így, még megérteném, ugyanis oroszul előételt jelent. Vagy éppen ezért? Az erdélyi zakuszkának is nagyon sok változata van, elmondható róla, hogy „mindenki másképp csinálja”, másképp fűszerezi, süti, vagy főzi. Én az alábbiak szerint készítem, nekem nagyon bevált ez a szabad tűzön való sütés.
 
Hozzávalók: 2 kg paprika, 2 kg padlizsán, 0,5 kg paradicsom, 0,6 kg hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 2 babérlevél, 1,5 dcl olaj, 1 tk méz
 
Elkészítés:

A padlizsánokat, a paprikákat és a hagymákat egészben, héjastul szabad tűzön megsütöttem. Ettől a kapott füsttől lesz a padlizsánkrém igazán különleges. Míg a zöldségek sültek, a paradicsomot kis kockára vágtam, előzőleg forró, majd hideg vízbe dobva, héját eltávolítottam. Amikor a zöldségek megsültek, akkor lehúztam a paprika és padlizsán héját, kiszedtem a paprika magházát és magját, meghámoztam és feldaraboltam a hagymát, és a paradicsommal együtt egy nagy lábasban az egészet botmixerrel pürésítettem. Fűszereztem sóval, borssal, beletettem a fokhagymát a babérlevelet, a mézet és hozzáöntöttem az olajat. Folyamatos keverés mellett addig főztem, amíg az olaj feljött a tetejére. Ezután sterilizált üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam kihűlni.