Nem tudom, ki hogy van vele, de én, lehetőség szerint, ételt nem dobok ki. Mindent megpróbálok hasznosítani, de hát már nagyanyáink is ezt tették. Emlékszem, nagymamám soha nem öntötte ki a húsvéti sonka főzőlevét. Leszűrte, rizst főzött bele, tejfölt adott hozzá, s máris kész volt a kaszáslé. Legalábbis ő így nevezte.
Most, utánaolvasva a régi szakácskönyvekben, látom, a kaszáslé nem pontosan így és ezért készült, hanem nyáron, és tényleg a mezőn dolgozó kaszásoknak, mert hidegen is kitűnő volt, neve is innen eredeztethető: a füstölt húst megfőzték, behabarták, ecettel savanyították, kölessel vagy krumplival sűrítették.
Az én „kaszáslevem” így készül:
A füstölt csülök vagy sonka főzőlevét leszűröm, rizst keverek bele, egy fazékban felteszem a tűzhelyre főni (a lé ugyanis hideg, mert benne hagyom kihűlni a csülköt, sonkát). A rizs mennyisége tetszőleges, attól függ, milyen sűrűre akarjuk főzni a levest. Általában 1 liter léhez 80-100 g rizst adok. Ha a rizs megfő, a hőkiegyenlítésre ügyelve keverjük a levesbe a tejfölt (hőkiegyenlítés: először egy tálkában a tejfölhöz fokozatosan keverjük a forró levet, és csak ezután keverjük a már meleg tejfölös lét a levesbe).
Ízesíthetjük a levest friss kakukkfűvel, tárkonnyal, majoránnával, melyet a főzés befejezése előtt adjunk hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése