Az erdei gombáknak nincs párja, én is rájuk „esküszöm”. Nálam a termesztett gombák csak „gombapótlóként” jöhetnek szóba, „ha nincs ló, jó a szamár is” alapon.
Ismerem és szeretem a gombákat, ha úgy alakul, gyűjteni is szoktam. A vargányát tartják a gombák királynőjének, de az én kedvencem a galambgomba. Ez az a gomba, amelyik nyersen is ehető, vagy akár az erdőszélen egy botra felszúrva megsüthető. Csodálatos csemege, kevés sóval tehetjük még tökéletesebbé. Sajnos ritkán találkozni vele a piacokon. Levesnek szerintem legjobb a rókagomba. Legszéleskörűbben a vargánya hasznosítható: párolható, grillezhető, süthető natúr, kitűnően szárítható, konzerválható.
Ezt a levest akkor készítem, ha nincs erdei gombám. Különlegessé a nem megszokott hozzávalók teszik: a sós uborka, a zeller, az újhagyma...
Hozzávalók: 250 g csiperkegomba, 1 hagyma, 1-2 sós uborka, 1 szál angol zeller, 1 paradicsom, 0,5 l alaplé, 1 ek vaj, 1/2 citrom, újhagyma, frissen őrölt bors, tengeri só
Elkészítés:
A megtisztított gombát és hagymát vágjuk vékony szeletekre, a zellerszárat először hosszában ketté, aztán karikára és pároljuk pár percig a vajon. Öntsük fel az alaplével, sózzuk borsozzuk, ízlés szerint, és főzzük 10-15 percig. Ezután adjuk hozzá a kis kockára felvágott paradicsomot és uborkát, és forraljuk gyöngyözve még néhány percig.
Tálaljuk citromkarikákkal és az újhagymával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése