Csodás volt ez az augusztusi szabadság, pihenés, de bizony „befőzésileg” hangyányit összetorlódtak a dolgok. Ez idő alatt kertünkben megérett, sőt túlérett a szilva is, dzsem lett belőle. A szilvadzsem csodálatos színe már főzés közben is rögtön „nyalásra” csábít, de nem csak a színe, hanem az íze is fenséges. Ahogyan én készítem, lehet, hogy „konzerviparilag” nem éppen szakszerű, de nekem bevált © wanna :).
Elkészítése gyors, egyszerű, nem kell órákig főzni, aki már kóstolta, mindenki szereti. Szatmári szilvalekvárt pedig készen szoktam vásárolni.
Tehát: „módszerem” lényege, hogy a szilvában lévő vizet nem elfőzöm, vagy dzsemfixekkel kocsonyásítom, hanem a szilvalevet gyümölcscentrifugán kinyerem. A visszamaradt, nem kevés gyümölcshúst kiszedem, lemérem és 30-40% cukrot hozzáadva (a szilva érettségének függvényében), vaníliával és fahéjjal ízesítve dzsemnek megfőzöm. Hogy kocsonyásodása megfelelő-e a barackdzsemnél leírtak szerint ellenőrzöm. Üvegekbe töltöm és száraz dunsztba rakom kihűlésig. A szilvalevet – ha nem túl nagy mennyiségről van szó – rögtön megisszuk, ha több, akkor üvegekbe töltöm és 15 percig sterilizálom. Hűtve sokáig eláll és tartósítószert, természetesen, ez sem tartalmaz.
Sok finom dolgot tettél el télre, dolgos szabadságod volt. Anyukám főzött mindig isteni szilvalekvárt. Láttam most egy helyen szedd magad szilvát, hétvégén lehet, hogy megnézem.
VálaszTörlésKöszi, sokat de ezt mindet most az utóbbi 4-5 napon. Dolgoztam, mint a hangya :))), még az ünnep alatt is, be kellett pótolni a 3 hét szabadságot.
VálaszTörlésDe megéri, mert nincs párja a magunk által eltett gyümölcsnek, zöldségnek.
Úgyhogy hajrá! szedd a szilvát :)
Bizony nincs annál finomabb, amit így otthon elteszünk. Nagyon guszta a szilvadszemed.
VálaszTörlésKöszi Mrita! Finom is :)
VálaszTörlés