Fenyők a Magas Tátrában

Burgonyaleves zsályával

Szerintem a burgonyaleves igazi téli étel, valahogy melegséggel tölt el. Sokféleképpen készíthető, a babérleveles habart levestől kezdve, a kolbásszal gazdagított variációig széles a skála. Ez a mai leves is egyszerű, gyors, de mivel a könnyedebb dolgokat részesítem előnyben, nincs benne habarás, rántás, viszont mivel mindent szeretek egy kicsit valamivel „megbolondítani”, kicsit felturbózni – főleg zöldfűszerekkel-, ezt most zsályával készítettem.
Kakukkfűvel, vagy korianderrel is érdemes kipróbálni.

Hozzávalók: 0,5 kg burgonya, 1 hagyma, 1,5 l csirkealaplé, 1 csokor zsálya, 1 dl tejföl, 2 ek olaj, só, színes bors

Elkészítés:
Az olajon üvegesre pároltam a finomra vágott hagymát és felöntöttem az alaplével. Amikor felforrt, beletettem a kis kockára vágott burgonyát és mérsékelt tűzön megfőztem. Ezután hozzáadtam a felvágott zsályát, daráltam rá sót, borsot és ügyelve a hőkiegyenlítésre, belekevertem a tejfölt és óvatosan összeforraltam. Tálaláskor ízesíthető citromlével, de a chili is kitűnő hozzá.

Bruschetta – az olasz fokhagymás pirítós

Ha valami finomat és gyorsat szeretnénk enni, akkor a bruschetta mindig jó választás, egy igazi könnyű vacsora. Ami természetesen nem más, mint sima pirított kenyér, zsemle, kifli vagy baguette, extra szűz olívaolajjal meglocsolva, megsózva, és egy-két dologgal esetleg még felturbózva. Ez a plusz általában kis kockára vágott paradicsom és apróra tépkedett vagy vágott bazsalikomlevél.A színekkel pedig lehet játszani, mert, mint minden ételnél, a látvány is igen fontos. Bruschetta-t csak nagyon finom olajjal érdemes készíteni, de ez akár más hidegen sajtolt olaj is lehet. Csak ajánlani tudom. Ezt a rozskenyeres változatot a sárga paradicsom tette különlegessé és széppé.

Francia baguette

A kenyérsütés gondolata, ahogy már korábban a dagasztás nélküli kenyér kapcsán is írtam, nagyon régen foglalkoztatott. És nemcsak a boltokban kapható kenyerek nem kielégítő minősége miatt – most már azért „jobb helyeken” finom kenyeret és más pékárut vásárolhatunk, igaz, meglehetősen borsos áron –, hanem azért is, mert ez az egész kenyérsütési folyamat nekem mindig olyan misztikusnak tűnt, és ahogy már többször említettem, szeretek kísérletezni, új dolgokat, anyagokat, technológiákat kipróbálni.
Mivel a kenyérsütés a dagasztás nélküli módszerrel nekem tökéletesen bevált, egyszerű, gyors, mert itt az „idő dolgozik”, a tényleges munka 5-6 perc, ezen nem változtatok. A kenyér mellett az „igazi francia” baguette (bagett) sütése az, ami még mindig is érdekelt, mert ez igazi jolly-joker, partifalatok, szendvicsek alapja. Több recepttel, módszerrel próbálkoztam, adtam a liszthez mézet, olajat, de az elvárt eredményt csak nem hozta. Több angol, francia receptet elolvastam, videót megnéztem, külön a dagasztásról, formázásról, és végül az alábbi recept az, ami bevált. A lényeg, hogy a francia baguette, akárcsak az „igazi” kenyér, csak lisztből, sóból, élesztőből és vízből áll, adalékokat nem tartalmaz.

Hozzávalók: 500 g liszt, 1 ek szárított élesztő, 1-2 tk só, 450 ml langyos víz, olaj a forma kenéséhez

Elkészítés:
Egy tálban összekevertem a lisztet és a sót. Egy másik tálban, a már sóval összekevert liszt felét, az élesztőt, a langyos vizet és kézzel tésztává összedolgoztam. Konyhakendővel letakarva, szobahőmérsékleten (22°C) 3 órát kelesztettem, amíg háromszorosára nem nőtt.
Ezután, szintén kézzel, hozzákevertem a maradék liszt-só keveréket, és gyúródeszkán 10 perc alatt rugalmas, elasztikus tésztává dagasztottam. 
Egy tálat nagyon vékonyan kiolajoztam, beletettem a tésztát és kendővel letakarva 1 órán át duplájára kelesztettem.
A tésztát újradagasztottam és három részre vágtam, melyekből hosszú baguettet formáztam, amit sütőpapírral letakart tepsire helyeztem és még 20 percig kelesztettem, utána a bagettek tetejét bemetszettem. A sütőt 230°C fokra előmelegítettem. Egy tálban a sütő aljára vizet tettem, melyet 15 perc sütés után onnan kivettem, és a baguettet 25 perc alatt készre sütöttem. 
Az eredmény csodás, könnyű, ropogós baguette, mely a magas sütési hőmérsékletnek és a
párának köszönhető.

Díjak

Díjat kaptam Elisabeth-től, megörvendeztetett vele, tényleg, mindig kell egy kis inspiráció. 

Köszönöm!

Ezennel szeretném továbbadni, sok-sok szeretettel
Katucinak , a csodás bonbonokért
Petrának, a korabeli leírásokért, receptekért 

Trollanyunak, a sok finom kenyér, baguette, süti receptért

Örülnék, ha elfogadnátok!

Csicsókakrémleves laskagombával

A csicsóka - Helianthus tuberosus, Jerusalem artichoke, Topinambur -, a ma talán kicsit elfeledett zöldség, Észak-Amerikából került Európába, mely földi alma néven is ismert, nevezik még a szegények krumplijának is. Külsőleg a gyömbér gumójára hasonlít, íze pedig az articsókára emlékeztet. Idénye novembertől márciusig tart. Inkább a kis gumókat érdemes vásárolni, mert ezek zamatosabbak, mint a nagyok.
Nyersen, hámozatlanul, folyóvízben kefével megtisztítva, hajszálvékonyra szeletelve, esetleg nagy lyukú reszelőn lereszelve, salátákhoz adható, főzve kitűnő leves vagy köret készíthető belőle.

Hozzávalók: 50 dkg csicsóka, 1 hagyma, 20 dkg laskagomba, 1 dcl tejföl, 4 ek olívaolaj, só, bors, friss kakukkfű és petrezselyemlevél

Elkészítés:

A kis kockára vágott hagymát a fele olajon üvegesre pirítottam, felöntöttem 1 l vízzel, beletettem a megtisztított felvágott csicsókát, sóztam, borsoztam és mérsékelt tűzön puhára főztem. A főzés vége felé beletettem a felaprított kakukkfüvet és petrezselyemzöldet. Közben megtisztítottam és csíkokra hasítottam a laskagombát (a laskagombát nem vágni, hanem hasítani szoktam), melyet sóztam, borsoztam és a maradék olajon megpirítottam. A kész levesbe belekevertem a tejfölt és botmixerrel pürésítettem. Tálaláskor a gombát a levesbe helyeztem. A leves ízlés szerint ízesíthető citromlével, vagdalt dióval, szezonban a laskagomba helyett készíthető erdei gombával.
 

Grillezett őszibarack kókuszkrémmel

Így tél elején a szervezetünknek egyre nagyobb szüksége van vitaminokra, ásványi anyagokra, rostokra. Természetesen az az igazi, ahogy már korábban is írtam, ha szezonális, helyben megtermett idényzöldségeket és gyümölcsöket fogyasztunk. Ezek kitűnő sejtvédők, antioxidánsok, gazdagok különböző vitaminokban, rostokban, ásványi anyagokban, és nem mellesleg, nagyon finomak is. Mondhatnám: a gyümölcs az egészség szimbóluma, fűben fában orvosság...A friss gyümölcsnek nincs párja, egészségünk szempontjából elsősorban ezek fogyasztása javasolt, ám ilyenkor – a déli gyümölcsöket leszámítva – jóformán csak alma és körte kapható, igazán jó szolgálatot tehet az ősszel üvegbe zárt napsugár, az őszibarack. Ennek a habkönnyű desszertnek az elkészítése, szerintem, senkinek nem okoz problémát, és mellesleg nem több, mint tíz perc.
 

Hozzávalók: 4 őszibarack vagy nektarin, 1 tk olívaolaj
- a krémhez: 1 dcl kókusztej, 15 dkg mascarpone, 1 dcl tejszín, 5 dkg kókuszliszt, 5 dkg porcukor, kókuszreszelék, csokoládé

Elkészítés: 

A félbe vágott őszibarackból kivettem a magot, vágott felüket kristálycukorba mártottam, és az enyhén beolajozott grillserpenyőben pár percig sütöttem. Amíg a cukor megolvadt, kicsit karamellizálódott.
A krémhez a mascarponét egy kézi habverővel jól összekevertem a kókusztejjel és a cukorral, hozzáadtam a kókuszlisztet, és óvatosan belekevertem az időközben felvert tejszínt. A mascarponés kókuszkrémet a kihűlt barackokra tettem, melyre kókuszreszeléket és csokiforgácsot szórtam.
A kókusz és az őszibarack izgalmas, egzotikus ízkombinációt, különleges desszertet eredményezett, de bármilyen más krémmel - ricottával, tejszínhabbal, vagy mascarponéval kókusz nélkül - is elkészíthető.

Feketekagyló fehér borban, főtt garnéla

A feketekagyló-idény szeptembertől április tart, vagyis az „r-betűs” hónapokra korlátozódik. Annyira finom, és egyszerű az elkészítése, hogy legalább egyszer érdemes megkóstolni, esetleg étteremben, aztán, ha nem ízlik, hát legfeljebb nem iktatódik be a családi menübe. Én nagyon szeretem, de csak friss kagylót érdemes venni, mert a konzervált, saját levében tartósított társa, szerintem semmilyen élvezeti értékkel nem rendelkezik.
Ettől még különlegesebb csemege a jakabkagyló. Most már itthon is mindkettő kapható. És tényleg, ami mellette szól még, a gyors és egyszerű elkészítési módja.
Főtt garnélával igazi, pillanatok alatt elkészíthető, vendégváró falatok. A garnéláról, tisztításáról, sütéséről, már többször tettem említést, de a főtt garnéla is mesés csemege, nem is kell hozzá semmi, esetleg valami mártogatós, vagy csak egy kis szójaszósz, ahogy a kínaiak is eszik. 
A feketekagyló legegyszerűbb elkészítési módja a következő: finomra vágott hagymát kevés olajon üvegesre pirítok, felöntöm fehér borral, felforralom, beledobom a megtisztított kagylókat, és a gőzben addig párolom, amíg a kagylók kinyílnak. Só, bors, esetleg pici sáfrány. Kész.
Ez az alaprecept. Aztán variálható, bonyolítható: adható hozzá sárgarépa, szárzeller, de nagyon finom a tejszínes fokhagymaszószos variáció is. A belgák sült krumplit szolgálnak fel hozzá, a „moules et frites”, már-már nemzeti eledelnek számít, de kísérőként természetesen nem maradhatnak el mellőle a finomabbnál finomabb belga sörök sem. Mivel a kagylónak és az ilyen módon tálalt garnélának is sok a hulladéka, nagyobb mennyiségekkel kell számolnunk.

Hozzávalók: 2 kg feketekagyló, 2 dcl száraz fehér bor, 5 dkg vaj, 3 shalotta, 3 cikk fokhagyma, 1 sárgarépa, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors
 
Elkészítés:
A kagylókat folyóvízben jól megmostam, kefével átdörzsöltem, a szakállkákat eltávolítottam. A nyitott kagylókat, ha vannak ilyenek, ki kell dobni, a főzés után pedig azokat, amelyek esetleg nem nyíltak ki.
A vajon üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a felaprított fokhagymát, a vékony karikára szeletelt sárgarépát és 5 percig együtt pároltam. Ezután hozzáöntöttem a bort, összeforraltam és beleraktam a kagylókat. A fazekat lefedve, párszor megrázogatva, a kagylókat 5-6 percig mérsékelt tűzön pároltam, amíg az összes kagyló kinyílt. A párolóedényből kivéve friss zöld petrezselymet szórtam és borsot daráltam rá. Azonnal tálaltam. Sült krumpli mellett/helyett kitűnő hozzá a pirítós, és esetleg a fent említett sör. 
 

Avokádó garnélával

Az avokádó nagyon sokoldalúan felhasználható zöldség, világszerte ismert a mexikói guacamole, amely egy csípős mártogatós, dip, alapesetben avokádóból, hagymából és chiliből áll, paradicsommal gazdagítható. Az avokádó nagyszerű füstölt halakhoz, rákokhoz, de az édes mangóval, vagy a kesernyés rucolával is csodás ízharmóniát érhetünk el. Csodás előétel és a partifalatok elengedhetetlen alapanyaga.
Közismert élőétel a koktélrákkal töltött avokádó, melyet most koktélrák hiányában, helyett garnélával készítettem el.

Hozzávalók: 2 avokádó, 1/2 citrom leve, 1 shalotta, 1 zöldhagyma, 30 dkg garnéla (vagy 15 dkg koktélrák), majonéz, só, bors
- a majonézhez: 1 tojás sárgája, 1 tk dijoni mustár, 1-1,5 dcl olaj

Elkészítés:

Először a majonézt készítettem el, de természetesen készen kapható majonézzel is kitűnő. Ehhez egy tálban összekevertem a tojássárgáját, a mustárt, a sót, borsot és vékony sugárban hozzácsorgatva az olajat, egy kézi mixerrel az egészet addig kevertem, amíg az összes olajat fel nem vette. A majonézt akkor könnyű kikeverni, ha a hozzávalók azonos hőmérsékletűek, inkább hidegek.
A hagymákat apró kockákra vágtam. A majonézhez hozzáadtam a hagymát és a citrom levét, majd beleforgattam a megtisztított, előkészített, megfőzött és kisebb darabokra vágott garnélákat. Egy pár garnélát egészben hagytam a dekorációhoz.
Az avokádót hosszában kettévágtam, kivettem a magját és beletöltöttem a majonézes- garnélás krémet. A maradék garnélákat a megtöltött avokádókra helyeztem.
Behűtve tálaltam, mellé narancsos sárgarépasalátát is kínáltam.

Orosz húsgombócleves

Ez a leves az orosz konyha egyik nagyon kedvelt, суп с фрикадельками néven ismert, és széleskörűen elterjedt levese. Eddig csak orosz étteremben ettem, még sosem készítettem, pedig nagyon finom. Ebben a blogban olvastam róla és nem volt kérdés számomra, hogy a következő leves amit főzni fogok, ez lesz. Elkészítése egyszerű, viszonylag gyors, a hozzávalók, a fűszerezés egyéni ízlés szerint változtatható.
Az alap lehet húsleves, alaplé, víz, a zöldségeket lehet főzni, vagy kevés olajon párolni, a lényeg egy zöldséges-burgonyás alapleves, amibe húsgombócokat főzünk. A húsgombócok készülhetnek marha-, sertés-, vagy csirkehúsból, ízesítésük a hús fajtájától függ. Én a legegyszerűbb összetételt tartom jónak: hús, hagyma, só, bors. 

Hozzávalók: 1,5 l alaplé, 30 dkg sertés hús, 1 hagyma, 1 sárgarépa, 2-3 burgonya, só, bors, 1 babérlevél, petrezselyemzöld

Elkészítés:
A húsgombócokhoz a finomra darált húst összekevertem az apróra vágott hagyma felével, sóztam borsoztam, és 1 órára a hűtőbe tettem. Ha hideg a hús, jobban formázhatók a gombócok. A sárgarépát lereszeltem, és a hagyma másik felével kevés napraforgóolajon pár percig pároltam. Közben az alaplében félig megfőztem a megtisztított és kis kockára vágott burgonyát. Ezután a párolt sárgarépát-hagymát hozzákevertem a leveshez, elkezdtem formázni és belerakni a húsgombócokat. A gombócok mérete is tetszőleges, én a mogyorónyi méretet preferálom. A levesnek csak gyöngyözve szabad főnie, hogy ne legyen zavaros. Ha szükséges, le lehet szedni róla a keletkezett habot, és párszor meg kell kavarni, hogy a gombócok ne ragadjanak össze. A leves akkor van készen, amikor az utoljára beletett húsgombóc is feljön a leves tetejére, ez kb. 5 perc. Ekkor beletettem az apróra vágott petrezselyemzöldet, a babérlevelet és a levest 1 perc alatt készre főztem.

Thai kókusztejleves - Tom Kha Gai

A thai kókusztejleves, Tom Kha Gai, valami semmihez nem hasonlítható, különleges, egzotikus ízvilággal lep meg mindenkit, aki először kóstolja. Ha pedig már kóstolta, akkor nem feledheti, mert a nálunk nem igazán ismert alkotóelemekből, csodás, harmonikus, rendkívüli levest tehetünk az asztalra. Természetesen az ördög itt is a részletekben bújik meg, mert nemcsak az alapanyagok, de az elkészítése sem hagyományos. Ezt a receptet és sok hasznos információt, tanácsot a thai konyhával kapcsolatban ezen a blogon találtam.
Eddig az általam kipróbált thai kókusztejlevesek közül - volt több is -, ez „vitte el a pálmát”. Így karácsony, szilveszter után, amikor is sok hagyományos, nem igazán könnyű étel-ital került az asztalra, melegen ajánlom. Nem kevésbé finom és ismert, a garnélával készített Tom Yum Goong. Érdemes ezt is megkóstolni. Az alapanyagok beszerzése, a fővároson kívül, okozhat kisebb, illetve, inkább nagyobb gondot, vagy inkább nem is lehetséges, de Budapesten és a világ nagyvárosaiban, az ázsiai boltokban, mindig mindez frissen kapható.

Hozzávalók: 0,6 l csirkealaplé, 1 doboz (400 ml) kókusztej, 60 dkg csirkemell, 30 dkg laskagomba, 1 szál thai citromfű, 4-5 friss kaffir lime levél, 3-4 chili, 3 dkg friss galangal gyökér, egy csokor friss korianderlevél, halszósz és limelé, ízlés szerint

Elkészítés:
A csirkemellet kis kockákra vágtam, a gombát hosszmenti csíkokra tépkedtem, a citromfüvet feldaraboltam és egy húsklopfolóval párat ráütöttem, hogy az ízek és illatok jobban kijöjjenek belőle, a galangalt nagyon vékonyan felkarikáztam. A citromfű, a kaffir lime levél nem ehető, csak ízesítésre szolgál, a galangal, ha friss, gyenge és nagyon vékonyra szeletelt, akkor ehető, egyébként az sem. Tálaláskor ki lehet/kell szedni a levesből.
Egy fazékba beleöntöttem a kókusztejet, hozzáadtam a csirkealaplét, a kaffir lime levelet, a citromfüvet, a galangalt és mérsékelt tűzön, 160-180° C fok között forráspontig hevítve, 10 percig gyöngyözve főztem, hogy a levest átjárják a növények aromái. Tartva a főzési hőmérsékletet, beletettem a csirkemellkockákat és a gombát, és fenntartva ezt a hőmérsékletet, közben párszor megkavarva, a levest készre főztem. A tűzről levéve beletettem az enyhén szétnyomott chilit. Ízesítés halszósszal és limelével, ízlés szerint. Tálaláskor friss korianderlevelet szórtam rá. Ezt a levest a thai konyhában előételként mindig párolt jázminrizzsel tálalják.

Megjegyzések:

Galangal: gyömbérhez hasonló gyökér, de az íze kevésbé intenzív, kissé citrusos jellegű, gyömbérrel nem helyettesíthető
Citromfű: Cymbopogon, lemongrass, nem azonos a nálunk melissa néven ismert citromfűvel, szintén citrusos jellegű, az ázsiai konyhában széleskörűen használt fűszernövény
Kaffir lime levél: citrus x hystrix, rutaceae, a kaffir lime egy tüskés bokor, jellegzetes sötétzöld, „dupla”, citrusos aromájú levelekkel