Többször írtam a látvány fontosságáról a gasztronómiában (is), – már lehet egy kicsit unalmas is –, de nem lehet elégszer hangsúlyozni. Számomra nincs lehangolóbb látvány egy nem megfelelően tálalt ételnél. Még ha az ízek rendben vannak is...
Szerencsére már egyre több étterem is hangsúlyt helyez erre, és nem csak a Michelin-csillagosak...
A „csoda” (természetesen a kiváló alapanyagok beszerzése után) a szeleteléssel kezdődik.
A carpaccio eredetileg olasz, nagyon finoman szeletelt nyers húst jelentett, és ez a bélszín volt. Mára a carpaccio kifejezés tartalma kitágult, már egy műfajt jelöl, magát az elkészítési módot: vékonyra szeletelt alapanyag, könnyű öntettel.
Ezért aztán carpacciot készíthetünk lazacból, füstölt kacsamellből, grillezett csirkemellből, zöldségekből, gyümölcsökből, céklából, cukkiniből....
Az öntet pedig a húshoz, a zöldséghez illő finom olaj (olíva, dió, mogyoró...), citromlé, bor- vagy balzsamecet és esetleg valamilyen zöldfűszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése