Ez a sült karfiol nagyon gyorsan elkészíthető elegáns előétel, de diétázóknak, vegetáriánusoknak akár főétel is lehet. A csodás ötletet itt találtam, kicsit módosítva, az alábbiak szerint készítem, csak ajánlani tudom, nekem így vált be.
Hozzávalók: 2 egész karfiol, 2-3 ek olívaolaj, só, frissen őrölt színes bors, 1/2 tk édeskömény
Elkészítés:A karfiolról távolítsuk el a külső leveleket, öblítsük le folyó víz alatt, és szeleteljük fel 8-10 mm vastag szeletekre. A torzsáját ne vágjuk ki (én megtettem, hiba volt...). Ilyen steakszerű szeleteket ugyanis csak a karfiol közepéből vághatunk ki, jó ha összetartja a torzsa, a leeső karfiolrózsákból készítsünk levest. Az így felvágott karfiolszeleteket sózzuk meg, daráljuk rá a borsot, és az édeskömény magját. Olajszóróval fújjuk be a szeleteket, ennek híján egy ecsettel kenjük rá az olajat. Egy, a sütőben is használható serpenyőben forrósítsuk fel az olajat, és a befűszerezett karfiolszeleteket süssük szép pirosra, oldalanként kb. 2 perc alatt. Rakjuk be a serpenyőt a 180°C-fokra előmelegített sütőbe és süssük a karfiolszeleteket kb. 10 perc alatt készre. Vigyázzunk, ne süssük túl, maradjanak a szeletek enyhén roppanósak, így a legfinomabb. Tálaláskor szórjunk rá fekete szezámmagot és rózsaborsot, esetleg pár csepp szezámolajjal fokozhatjuk az élvezetet.
Már többször említettem, sütőben sütve minden zöldség finomabb. Legalábbis szerintem. Így aztán aki nem szereti a káposztát, a kelkáposztát, a kelbimbót, a brokkolit hagyományosan elkészítve, nyugodtan próbálkozzon ezzel a módszerrel; garantáltan megszereti. Természetesen nem hagyható ki a házilag készíthető chipsek sorából az alma-, a burgonya-, a csicsóka- de a cékla-chips sem.Egyszerű, gyors és – nem mellesleg – látványos, ezek is igazi „villantós dolgok”.
Hozzávalók: kelkáposztalevelek, olaj, só
Elkészítés:A kelkáposztaleveleket folyó vízben mossuk meg és szárítsuk meg papírtörlővel. Vágjuk ki a vastagabb ereit, vagy ezek mentén tépkedjük tetszőleges darabokra. Melegítsük elő a sütőt 200°C-fokra. Fektessünk a tepsire sütőpapírt, a kelkáposztaleveleket olajszóróval permetezzük be, vagy ecsettel vékonyan kenjük be valamilyen finom olajjal, szórjunk rá nagy szemű kristálysót és süssük 4-5 perc alatt ropogósra.
Amiben túró van, csak jó lehet. Kezdve a Túró Rudival, ami minden gyermek (és felnőtt) kedvence, folytatva a túrótortákkal, a különböző túrós süteményekkel, pogácsákkal, a csodás túrógombóccal vagy túrófánkkal. És természetesen nem hagyható ki a túrós palacsinta sem. Nem túlzás, túró nélkül nem élet az élet. De erről külön történeteket tudnának mesélni az olyan országokban élő magyarok, ahol nem kapható túró. Náluk minden visszaúton lapul túró és Túró Rudi a bőröndben.Ez a túrókocka most a kedvencünk. Elkészítése végtelenül egyszerű, nem kell dagasztani, keleszteni, csak "keverem-kavarom" és pillanatok alatt elkészül. Először egy ilyen a receptet itt olvastam, de nagyon sok hasonló van a világhálón, különbség az összetevőkben és ezek arányaiban van. "Konyhatúrásként" én is módosítottam egy kicsit rajtuk, nekem az alábbi arányok és összetevők a nyerők. Hozzávalók: 500 g túró, 500 g 20%-s tejföl, 120 g kristálycukor, 120 g liszt (félfogós), 100 olvasztott g vaj, 8 tojás, 1 citrom lereszelt héja, 1 ek rum, 1 tk vaníliakivonat, 50 g mazsola, kevés vaj és liszt a tepsi kenéséhez/szórásához
Elkészítés:
A túrónak szerintem krémesnek kell lennie, ezért törjük át botmixerrel. Válasszuk szét a tojások sárgáját és fehérjét. Ezután keverjük össze a túrót a cukorral, a tejföllel, a tojássárgájával, a vajjal és a liszttel. Adjuk a masszához a mazsolát, a vaníliakivonatot, a rumot, reszeljük bele a (kezeletlen) citromhéjat és végül több részletben a tojások keményre vert habját.Öntsük a masszát egy kivajazott és liszttel megszórt tepsibe (nálam: 30x20 cm) és 180°C fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt süssük készre. A készenléti állapotot tűpróbával ellenőrizzük. Tálaláskor szórjuk meg porcukorral. Szerintem langyosan a legfinomabb, lágy, krémes, de forrón is kínálhatjuk, akkor viszont egy gombóc vaníliafagylalttal.
Elvem, hogy az étel ne csak finom legyen, hanem szép is: ezért aztán a színek a konyhámban is főszerephez jutnak. A színes zöldségek, gyümölcsök amellett, hogy esztétikai élményt nyújtanak, egészségmegőrző szerepük is jelentős.Igyekszem, az ételeket úgy készíteni, hogy a színes zöldségek, gyümölcsök megőrizzék szép természetes színüket. Ez vonatkozik a brokkolira, spenótra... Ezt úgy érhetjük el, hogy a színes zöldséget blansírozzuk/ "sokkoljuk", vagyis sót és fűszereket nem tartalmazó, forrásban lévő vízbe tesszük, majd átrakjuk jéghideg vízbe, hogy a fövés folyamata megálljon.
Brokkoliból igazán finom levesek, köretek készíthetők, gazdagíthatók vele tésztás-halas ételek, de sütve is nagyon finom.
És ami még nagyon fontos, ne dobjuk ki a brokkoli szárát sem, csodás snack vagy levesbetét készíthető belőle.Hozzávalók: 1 nagyobb brokkoli, 1 l szárnyas alaplé, 1 póréhagyma, 1-2 cikk fokhagyma, só, bors, 1/2 mk római kömény, 1 ek olívaolaj
Elkészítés:A brokkolit mossuk meg, szedjük rózsáira, a szárát rakjuk félre.Az olajon kicsit pároljuk meg a póréhagymát és az édeskömény magokat, adjuk hozzá a finomra aprított fokhagymát, öntsük fel az alaplével, forraljuk fel, és tegyük bele az előzőleg blansírozott brokkolirózsákat. Fűszerezzük sóval, frissen őrölt borssal, és főzzük lefedve, 4-5 percig, hogy a brokkoli megpuhuljon, de ne veszítse el zöld színét. A brokkoliszárat hámozzuk meg, vágjuk csíkokra és az olajon kicsi pirítsuk meg. Máskülönben nyersen is nagyon finom.A megfőtt brokkolit pürésítsük botmixerrel, ha szükséges, passzírozzuk át, és tálaljuk a brokkoliszárral. De kevés olajon süthetünk hozzá vékony szeletekre vágott fokhagymát is, mint a korábban készített spenótleveshez.
Aki ismer, aki olvas, az tudja, nem áll tőlem távol a kísérletezés, az új dolgok, technikák kipróbálása – a konyhatúra –, legyen az különleges alapanyag, fűszer, technika. A hangsúly mindig a minőségen van, mert kiváló étel csak kiváló alapanyagokból készíthető. Ezért nem használok sohasem ételízesítőket, tartósított és félkész élelmiszereket. Esetleg magam tartósítok, természetesen tartósítószer felhasználása nélkül.
Amit használok: friss zöldség, gyümölcs, zöld fűszerek, minőségi olajok, vajak, különböző sók, ecetek ... A húsokat lehetőség szerint igyekszem megbízható hentestől vásárolni, de még ez sem garancia a kiváló minőségre. És itt jön be a képbe a sousvide technika. Még a „nagy szakácsok” véleménye szerint is már-már „csodákra képes”, vagyis a gyengébb minőségű alapanyaggal is kitűnő eredményt érhetünk el. Nem is beszélve az „előredolgozásról”. Sokat hallani mostanában erről, sokan kipróbálták már, írtak a tapasztalataikról kisebb-nagyobb sikereikről. Mondanom sem kell az új technika –„konyhatúrás” lévén – az én érdeklődésemet is felkeltette. Viszont egy méregdrága gép beszerzése, bizonytalan kimenetelű kísérletre nem tűnt túl célszerűnek.De nincs annál jobb, ha van a családban egy mérnök-informatikus: rövid tervezés, a megfelelő alkatrészek beszerzése, a vezérlőpanel elkészítése és a program megírása után egy sima rizsfőzőből, elkészült a „csodagép”– és karácsonyra meghozta a Jézuska. Természetesen a vákuumozó gép – gyári. Az első és a második próba is sertéscsülök volt. Annyi különbséggel, hogy először egy kisebb, másodszor egy nagyobb csülköt szuvidáltam/szuvidoltam (még nem jutottunk egyezségre a magyar szóképzést illetően, pedig bölcsészek is vannak a családban), annyi különbséggel, hogy az első alkalommal a csülökről a bőrt levágtam, és nem csak só és bors került zacskóba. 1. eset:
- kicsontozott sertéscsülök, bőr nélkül, kb. 1 kg
- fűszerezés: só, bors, fokhagyma, 1 friss babérlevél
- szuvidálás: 68°C-fokon, 12 óra
- kérgezés/körbepirítás: egészben és ezután szeletelve
2. eset:- kicsontozott sertéscsülök, bőrével, kb. 2 kg
- fűszerezés: só, bors
- szuvidálás: 70°C-fokon, 20 óra
- kérgezés/körbepirítás: a bőr eltávolítása és felszeletelés után, szeletenként
- a bőr, éles késsel rombuszosan bevagdosva, sóval meghintve ropogósra grillezve
Tapasztalatok: A csülök mindkét eseteben nagyon omlós, szaftos, az íze csodás. Véleményem szerint ilyen eredmény sem sütéssel, sem főzéssel nem érhető el. Megérte a „munkát”, a gép dolgozott, nem én.Szerintem nem érdemes a bőrével együtt készíteni, máskor, ha csülköt szuvidálok, a bőrét előre levágom. Legközelebb lapockát, tarját, vagy császárszalonnát szuvidálok. Vannak javaslatok, hogy élelmiszer-biztonsági okokból a hús kérgezése/körbepirítása vákuumozás/szuvidálás előtt történjen, hmm, van benne logika... Vélemény?
A kész (bőr nélküli) csülök:
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a kelt tészta készítése volt sokáig „a mumus”. Aztán lassan-lassan megbarátkoztam vele. Nem állíthatom, hogy gyakran sütöm, de ez általában vonatkozik az összes süteményfélére. Ahogy a mottómban is áll: sütemény alkalmakkor ...A „nagy áttörést” az első jól sikerült húsvéti kalács hozta. Aztán következtek a kakaós csigák, a kelt rózsák, a sajtos tekercsek és végül a vajas kiflik. És most jött el az ideje, hogy a „sok tudást” alkalmazva, megsüssem anyukám csodás túrós bélesét.Egyszerűnek tűnik: készíts egy jó kelt tésztát, nyújtsd ki, vágj belőle négyzeteket, töltsd meg ízesített túróval, hajtsd össze a végeket – és kész. A problémát a végek összehajtása okozza/okozhatja. Ugyanis, ha nem elég erősen „csipjük” össze a béles négy végét, sütés közben szétnyílnak, és máris túrós rózsákat kapunk. Ezt a problémát abszolválva, a siker garantált. Úgyhogy hajrá!
Hozzávalók:
- a tésztához: 500 g liszt, 200 ml tej, 100 g olvasztott vaj, 25 g élesztő, 1 egész tojás, 50 g cukor, 1 csipet só, a tetejét lekenni 1-2 tojássárgája
- a töltelékhez: 500 g túró, 2 tk vaníliakivonat, 50 g cukor, 2 tojássárgája, 50 g mazsola, 1 citrom lereszelt héja, 2 ek Panco-morzsa
Elkészítés:Kevés tejben egy teáskanál cukorral „futtassuk fel” az élesztőt. Szitáljuk a lisztet egy tálba, keverjük hozzá a sót, a tojást, a felfuttatott élesztőt és végül a maradék cukrot és tejet. A tésztát alaposan dagasszuk ki, a vajat a dagasztás vége felé adagolva a tésztához, majd szórjuk meg kevés liszttel, és letakarva kelesszük duplájára. Ez kb. 1 óra. Közben készítsük el a tölteléket. A túrónak krémesnek kell lennie, ezért törjük át botmixerrel. Ezután keverjük össze a túrót a cukorral, a vaníliakivonattal, a tojássárgájával, a mazsolával, reszeljük bele a (kezeletlen) citromhéjat és végül adjuk hozzá a Panko-morzsát. A morzsára azért van szükség, hogy a töltelék ne áztassa el a tésztát. A Panko-morzsát helyettesíthetjük búzadarával. A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki 0,5 cm vastagra, és vágjunk belőle 10x10 cm négyzeteket. A négyzetek közepére osszuk el a tölteléket. A tészta négy sarkát hajtsuk fel, és középen jól fogjuk/csavarjuk össze. Rakjuk a béleseket sütőpapírral borított tepsire és pihentessük még 25-30 percet. Közvetlen sütés előtt kenjük meg a béleseket tojássárgájával, és 180 °C-fokos előmelegített sütőben légkeverésen 20-25 perc alatt süssük aranybarnára.
FONTOS: kelt tészta készítésénél minden hozzávalónak szobahőmérsékletűnek kell lennie.
Tálaláskor szórjuk meg a béleseket porcukorral.
