Gondolom sokan szeretjük a főtt és a sült kukoricát, "csak úgy" magában, de ha valamilyen különleges levesre vágyunk, akkor ez a csemege kukoricából készült krémleves igazán jó választás. Lényege az édes, frissen főzött csemege kukorica, nem a konzerv vagy a mirelit. Elkészítése egyszerű, viszonylag gyors.
Hozzávalók: 5 cső kukorica, 250 ml tejszín, 1 vöröshagyma, só, frissen őrölt bors, 1+1 ek olívaolaj, 1 cikk fokhagyma
Elkészítés:
A kukoricát a szokásos módon főzzük meg (csak épp annyi vízben, hogy ellepje, mert ez a főzőlé lesz az alaplé, és a főzőlé mennyiségével szabályozzuk a leves sűrűségét). Közben egy fazékban 1 ek olívaolajon süssük meg a kis kockára vágott hagymát. A krutonhoz vágjuk a kenyeret apró kockára, tegyük a serpenyőben felhevített 1 ek olajra, és süssük ropogósra. A sütés vége felé dobjuk rá az apró kockára vágott fokhagymát. Tálalásig tegyük félre.
A krutont süthetjük eleve fokhagymás olajban is, vagy készíthetünk fokhagymás olajat házilag, amihez süssük pár percig az apróra vágott fokhagymát az olajon, és aztán szűrjük le.
Ha a kukorica megfőtt egy késsel vágjuk le a szemeket a csutkáról, adjuk a megsült hagymához, öntsük fel a kukorica főzőlevével, sózzuk borsozzuk, és forraljuk össze. Vegyük le a tűzről, botmixerrel pürésítsük, ezután még egy szűrőn passzírozzuk át, hogy a kukorica héja ne kerüljön a levesbe, vagyis, hogy a krémleves, tényleg krém legyen. A fazekat tegyük vissza a tűzhelyre, keverjük hozzá a tejszínt, és mérsékelt tűzön forraljuk fel. Tálaljuk melegen a fokhagymás krutonnal. 
Nem tudom van-e valaki aki nem szereti a lecsót, ezt az igazi magyar "klasszikust", bár eredetileg talán balkáni eredetű. Az elkészítési módja természetesen vidékenként, esetleg már családon belül is változhat. Lehet kolbásszal, tojással, esetleg rizzsel, de még káposztával is készíteni. Van aki a paradicsomokat meghámozza, van aki nem. Nálam a lecsó kolbásszal és tojással készül, a paradicsomok hámozatlanul kerülnek bele. A lecsóra, mint minden más ételre érvényes szabály, hogy kitűnő étel csak kitűnő alapanyagokból készíthető.Szerintem a "lecsópaprikaként" árusított, másod-, harmadosztályú, vékony húsú paprikából jó lecsó nem készíthető. Ezért én a lecsóhoz mindig nagy, vastag húsú, már pirulni kezdő, friss, paprikákat vásárolok. Hogy ez mennyire felel meg a "nagykönyvben" leírtaknak, nem tudom, de nekem ez az elkészítési mód vált be. 
Elkészítés:
Egy lábasban az apró kockára vágott füstölt szalonnát süssük üvegesre, dobjuk rá a karikára vágott hagymát, és süssük meg. Ha a hagyma megsült, a tűzről levéve, szórjuk meg az őrölt paprikával, keverjük bele a vékony karikára vágott kolbászt, tegyük vissza a tűzre, és folyamatosan kevergetve 1-2 percig még süssük. Ezután adjuk hozzá a felkarikázott paprikát és a cikkekre vágott paradicsomot. Sózzuk ízlés szerint, de ügyeljünk a sózással, mert a szalonna és a kolbász eleve sós. Folyamatosan kavargatva, kezdjük sütni (amíg a paradicsom levet nem ereszt, hogy a lecsó le ne égjen), és fedő alatt pároljuk készre. Ha a paprikák megpuhultak, adjuk hozzá a felvert tojásokat, keverjük át, és vegyük le a tűzről. A tojások a forró masszában így is megsülnek. Ha a lecsó nem gyerekeknek (is) készül, tehetünk bele erős paprikát. 
A szuflé, felfújt vagy soufflé igazán elegáns desszert, előétel vagy főétel is lehet, ami nem más, mint egy könnyű tészta, tojássárgájából és tojáshabból, különböző hozzávalókkal kiegészítve. A soufflé szó a francia souffler ige múlt idejű melléknévi igeneve, vagyis felfújt. A szuflék lehetnek sósak, készülhetnek sajttal, lazaccal, ..., és édesek – különböző friss gyümölcsökkel, dzsemekkel, gyümölcsszószokkal, fagylalttal.Süthetők bármilyen tűzálló formákban, de ideális az egyszemélyes tradicionális porcelán szufléforma. Én most IKEA-s szufléformákban sütöttem, de ezek szerintem túl nagyok, be kell kisebbeket szereznem.
Hozzávalók: 2 ek vaj, 2 ek liszt, 240 ml tej, 2 ek cukor, 4 tojás, 1/2 tk vaníliakivonat, 1 csipet só
Elkészítés: Kenjük ki a szufléformákat vajjal és szórjuk meg kristálycukorral. A maradék cukrot rázzuk ki a formákból. Mérsékelt tűzön olvasszuk meg a vajat, keverjük hozzá a lisztet, és 1 percig fakanállal kavargassuk. Melegítsük meg a tejet és öntsük a lisztes keverékhez. Folyamatosan kavargatva forraljuk fel. Lágy krémet kell kapnunk. Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a sót, a vaníliakivonatot, és jól keverjük össze. Válasszuk szét a tojások sárgáját és fehérjét. A tojások sárgáját egyenként keverjük a fehér krémhez. Tegyük félre, hogy lehűljön. A tojások fehérjéből kézi habverővel verjünk kemény habot, részletekben adagolva hozzá a cukrot. A felvert hab 1/3 részét keverjük a krémhez, hogy lágy homogén masszát kapjunk. Ezután keverjük óvatosan hozzá a maradék habot. A kész krémet háromnegyedig töltsük a formákba.
Előmelegített sütőben 190ºC fokon süssük a szuflét 12-15 percig. Porcukorral megszórva azonnal tálaljuk. Adhatunk hozzá vaníliafagylaltot, vagy különböző gyümölcsszószokat. Amire érdemes (muszáj) figyelni: a hozzávalókat jól össze kell keverni, hogy a massza sima, homogén legyen. A tojásnak szobahőmérsékletűnek kell lennie. A sütő ajtaját sütés közben ne nyitogassuk és ne süssük túl! Sütés után 10 percen belül tálaljuk, mert összeesik. Ugyanolyan finom marad, de nem lesz olyan látványos, szép.
A kenyérgomba a galambgombafélék közé, a tejelőgombák csoportjába tartozó ehető gombafaj. Most találkoztunk vele először, úgyhogy a gombászás után első utunk a gombavizsgálóhoz vezetett. Megerősítette feltételezésünket, hogy jó, ehető gombát találtunk. Mivel a galambgomba – az egyik nagy kedvencem –, is ehető nyersen, ezt is megkóstoltam, és igazán finomnak találtam. Az íze markánsabb a galambgombáénál, húsa keményebb, roppanósabb. Nyersen hajszálvékonyra szeletelve, salátákhoz keverhető, igazán különlegessé ízgazdagsággá teszi a salátát. Sütve is nagyon finom, ízesítése só, frissen őrölt bors és petrezselyemlevél.
A fotón látható módon szeleteljük fel, és kevés olajon, vagy vajon süssük oldalanként 3-4 percig. Tálaljuk azonnal, petrezselyemlevéllel megszórva.
