Fedezzük fel újra a hajdinát

A hajdina évszázadok óta ismert, Közép-Ázsiából került a Távol-Keletre és Európába. Nem gabona, a keserűfélék családjához tartozik, azért sorolják mégis azok közé, mert az elkészítési és felhasználási módja hasonló, háromszögletű magját egészben vagy hántolva, vagy megőrölve lisztként használják. Újabban már kapható hajdinapehely is, ami müzlibe, joghurtba kiváló.
A hajdina kitűnő és rendkívül értékes élelmiszer. Magas fehérje-, ásványi anyag-, rost- és vitamintartalma miatt mindennapi fogyasztásra ajánlott. Sokféleképpen készíthető el, a hántolatlan hajdina megfőzve kitűnő köret, rizs vagy burgonya helyett, de hagymán pirított gombával, friss paprikával, paradicsommal, egy kis vajjal magában is fogyasztható - egy könnyű vacsora. Kitűnő húspótló vegetáriánusoknak, a felhasználási terület a fantázia függvénye, már töltött káposztát is készítettem vele.

Recept:

Ahhoz, hogy a hajdina omlós legyen, főzéskor fontos betartani az arányokat: egy rész hajdina, két rész víz. Főzés előtt ajánlatos a hajdinát száraz vagy enyhén olajozott serpenyőben megpirítani, ezáltal illatosabb lesz. Tegyük a hajdinát száraz serpenyőbe vagy egy kevés olajon pirítsuk aranybarnára mérsékelt hőfokon 3-4 percig, folyamatosan kavargatva, mert könnyen megég. Ezután adjuk hozzá a vizet, a sót és a legalacsonyabb hőfokon főzzük, amíg az összes vizet magába szívja. Ha a főzővízbe egy kisebb fej hagymát is beledobunk, esetleg borsozzuk, még pikánsabb lesz.

Üvegtészta – másképp

Az üvegtészta – cellophane or glass noodles – az átlátszó tészták különböző keményítőkből (mungóbab, rózsanád, manióka) és vízből készült egyik fajtája. Ázsia boltokban kapható. Kínában általában wokban sült ételekhez, vagy tavaszi tekercsekhez használják. Nevét onnan kapta, hogy főtt állapotban átlátszóvá válik. Különböző vastagságokban kapható. Nem összetévesztendő a rizstésztával, mely rizsből készül, és vízben főzés után inkább fehér, mint átlátszó marad.

Viszont az üvegtészta is fehér lesz, ha pár másodpercre forró olajba dobjuk.

Pillanatok alatt elkészül: az üvegtésztát 180°C fokra felmelegített olajba dobtam. Azonnal megdagad és kifehéredik. Papírtörlőn lecsöpögtettem, és kész. Partikon igazán „villoghatunk” vele, különleges, szép és finom.

Megsózva, príma ropogós nasi, lazac-vagy marhacarpaccio-hoz pedig nagyszerű köret. Ha különbüző ízesítésű (chili, fokhagyma, citromos, zöldfűszeres) olajba dobjuk, különleges ízű tésztákat kapunk.

Kelt rózsák

Kelt tészták készítése, a dagasztás amolyan „nem szeretem” dolgok közé tartozott nálam egészen a legutóbbi időkig. Aztán egy jó dagasztógép beszerzése után a helyzet valahogy megváltozott, bátrabban próbálkozom ezzel a műfajjal is. Első fecske a mogyorós-csokis kelt buci volt, aztán következett a kakaós csiga. Nem mondom, kell hozzá némi gyakorlat, tapasztalat – milyen a tészta optimális állaga, meg kelt-e, nem kelt-e túl –, szóval itt is igaz, „gyakorlat teszi a mestert”, de végül is, nem boszorkányság. Érdemes megtanulni.
A Gasztroblogok gyűjtőoldalon láttam először ezeket a kelt rózsákat, pontosan nem emlékszem melyik blogban, de rögtön elvarázsoltak, meg kellett nekem is sütnöm. A már korábban bevált kelt tészta receptem alapján, az alábbiak szerint készült.
 

Hozzávalók: 300 g liszt, 1,5 dcl tej, 50 g vaj, 50 g cukor, 2 tojássárgája, 20 g élesztő, 1 csipet só, 1 vaníliás cukor 
A tetejére: 1 tojássárgája, 1 ek jégcukor
 
Elkészítés: 
A langyos tejben elkevertem az élesztőt, a cukrot, egy kanál lisztet és hagytam „felfutni”, ez kb. 10-15 perc. A maradék lisztet egy tálba szitáltam, hozzámorzsoltam a vajat, hozzáadtam a sót, a két tojás sárgáját és a felfuttatott élesztőt. Robotgéppel sima tésztává dagasztottam. Addig kell dagasztani, amíg a massza elválik a tál oldalától és már nem ragad. A tésztát liszttel meghintve duplájára kelesztettem, majd enyhén lisztezett felületen vékonyra nyújtottam. Egy tetszőleges méretű pohárral – attól függően mekkora rózsákat akarok sütni, nálam ez most a vizes pohár volt – köröket vágtam ki belőle. Öt kört egymásra helyeztem, hogy háromnegyed részben takarják egymást. A köröket feltekerem, és középen kettévágtam. A kettévágott rész a rózsa alja, a másik végét pedig kihajtogattam – ez a rózsa szirma. A kész rózsákat sütőpapírral bélelt tepsire raktam, kellő távolságra egymástól.
Ezután kb. 30 percig a sütőben 35°C fokon kelesztettem. Sütés előtt mindegyiket lekentem tojássárgájával, megszórtam jégcukorral, és 180°C fokon légkeverésen kb. 15 perc alatt aranybarnára sütöttem. Teához, kávéhoz kitűnő, és látványnak sem utolsó.