Céklasaláta

Már többször említettem, a szezonalitás híve vagyok, kedvenceim nyáron a paradicsom, paprika, málna, eper..., télen az alma, cékla, brokkoli, narancs... .
Sokan nem szeretik a céklát, korábban én sem kedveltem „annyira”, mert csak a hagyományos ecetes, tormás főtt cékla volt „napirenden”, reszelve vagy szeletelve. Jó is az persze, egy kitűnő füstölt csülökhöz vagy sonkához, de mikor kerülnek ezek az ételek az asztalra, húsvétkor, szilveszterkor?

Ettől pedig gyakrabban kellene céklát fogyasztanunk.
Kitűnő választás lehetett a nyers céklából készült ivólé vagy saláta, készíthetünk céklából köretet, desszertet de chipset is.

Nálam a cékla sütése hozta meg az „áttörést”. A sütőben sütés teljesen más ízeket eredményez, és nemcsak a céklánál, hanem a többi zöldségnél is: csodás a sült brokkoli, bab, káposzta, sárgarépa, burgonya. 
És egy bónusz, a semmihez nem hasonlítható csodás padron. 

Hozzávalók: 6-8 kisebb cékla, 1 ek extra szűz olívaolaj, kristálysó, frissen őrölt bors, 1 ek tokaji Jégvirág szilvaecet vagy balzsamecet, 1 kk méz
 
Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 200°C-fokra. A céklákat jól mossuk meg, helyezzük alufóliára és locsoljuk meg az olajjal, sózzuk, borsozzuk. A fólia széleit hajtsuk vissza, és csomagoljuk be a céklákat. Süssük a sütőben 30-40 percet, amíg megpuhul. Hagyjuk a fóliában kihűlni. Kicsomagoláskor a képződött céklalevet szedjük meg, keverjük össze az ecettel és a mézzel: ez a dresszing. A céklákat hámozzuk meg, vágjuk vékony szeletekre, locsoljuk meg a dresszinggel és szórjuk meg egy kristálysóval. 

Vajas, sajtos pogácsa

A különböző pogácsák igazi vendégváró falatok, sokféleségüknek csak a fantázia és az elkészítésükre szánt idő szab határt. Készülhet kelt tésztából, tepertővel, sajttal, túróval...
Ha kevés az időnk, akkor választhatjuk a legegyszerűbbet, este összekeverjük a hozzávalókat, másnap megsütjük. Ha több időt szánunk rá, akkor hozzáláthatunk egy kelt tésztás pogácsának, ha pedig valami extrát akarunk, akkor kelt tészta és hajtogassunk...

Hozzávalók: 20 g 1 dl tejben felfuttatott élesztő habja, 300 g liszt, 150 g vaj, 1 csipet cukor, 2 mk só, 1 kis pohár 140 g tejföl, 1 egész tojás + 1 tojás sárgája a kenéshez és sajt a tetejére
 
Elkészítés:
Keverjük a langyos tejhez a cukrot és futtassuk fel benne az élesztőt. Szitáljuk át a lisztet, keverjük hozzá a sót és morzsoljuk össze a hideg kis kockára vágott vajjal, mint a linzer tésztánál. Adjuk a vajas-morzsás keverékhez az egész tojást, a felfuttatott élesztő (csak a) habját, a tejfölt és gyúrjuk össze. Könnyű tésztát kapunk. Meleg helyen kelesszük duplájára, ez kb. 1 óra. Ezután a tésztát nyújtsuk ki, háromszor hajtogassuk 20-25 percenként, végül nyújtsuk ujjnyi vastagra. Egy éles késsel kockázzuk be a tészta tetejét és szúrjuk ki a pogácsákat. Tetejüket kenjük meg a tojássárgájával, szórjuk meg a reszelt sajttal.
Rakjuk a pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire és még pihentessük 10-12 percet. Ezt követően 180ºC  fokra előmelegített sütőben süssük aranybarnára 20-25 perc alatt.

A hajtogatás különböző módon történhet, ahány ház, annyi szokás. Hajthatjuk a tésztát egyszerűen „háromba” vagy „négybe”.

Nálam ez így néz ki: a kinyújtott tészta két - bal és jobb - szélét középre hajtom, ezután ezt megismétlem az alsó és felső végével. Megfordítva pihentetem, hogy a hajtogatás alulra kerüljön. 
A hajtogatásról  a ciabatta-nál találhtató egy video, természetesen most a hajtogatás  gyúródeszkán történik, doboz nélkül.

Tarte Тatin - French apple tart - Fordított almatorta

Ha ősz, akkor alma. Legalábbis nálam, ízletes, zamatos, kitűnő vitaminforrás, és napi egy-két alma elfogyasztásával már tettünk is egy kis lépést az egészséges táplálkozás felé. Csodás sütemények, kuglófok, krémek, felfújtak készíthetők belőle. Gazdagíthatunk almával különböző salátákat, adhatjuk köretként kacsamellhez, „bundázhatjuk”, készíthetünk belőle fánkot, chipset, márthatjuk csokoládéba, az almás pitéről nem is beszélve. 

A Tarte Tatin egy igazi francia édesség, a Tatin kisasszonyok tortája, egy fordított almatorta, mely a legenda szerint egy sima almatortához készített és tűzön felejtett alma megmentésének az eredménye.

Ősszel, télen, ha már van finom alma, ki nem hagynám.

Hozzávalók: 

- a tésztához: 250 g liszt, 150 g vaj, 1 tojás, 1 ek porcukor, 1/4 tk só, 1 csipet só, vanília, ízlés szerint

- a karamellhez: 200 g kristálycukor, 100 g vaj

- a töltelékhez: 4 alma, 1 ek kristálycukor, 1 ek olvasztott vaj, 1/2 tk fahéj

Elkészítés:

A tésztához egy tálban keverjük össze az átszitált lisztet, a porcukrot, a sót, a vaníliát, morzsoljuk össze a hideg vajjal és végül adjuk hozzá a tojást. Gyorsan dolgozzuk össze és cipót formálva, fóliába csomagolva egy órára tegyük a hűtőbe. Vajas tészta készítésénél alapkövetelmény, hogy hideg anyagokkal és gyorsan dolgozzunk. 

Az almákat mossuk, hámozzuk meg és vékonyan szeleteljük fel, meglocsolhatjuk kevés citromlével. 

Készítsük el a karamellt.

Ehhez egy serpenyőben mérsékelt tűzön olvasszuk meg a vajat, keverjük hozzá a cukrot, és óvatosan forraljuk össze, amíg a massza barnulni kezd. Vegyük le a serpenyőt a tűzhelyről és öntsük át a karamellt a sütőtálba, melyet ajánlatos egy kissé előmelegíteni, hogy a karamell folyékony maradjon, és jól bevonja a tálat. Ha serpenyőnk használható sütőben is, akkor a karamellt nem szükséges áttölteni, a torta készülhet benne.

Rakjuk az almaszeleteket körkörösen a karamellre, lásd a lenti képen. 

Az így lerakott almaszeleteket szórjuk meg egy evőkanál kristálycukorral, a fahéjjal és csurgassunk rá kevés olvasztott vajat.

Melegítsük elő a sütőt 180°C fokra.

A hűtőből kivett tésztát nyújtsuk ki a sütőtállal azonos méretűre, óvatosan helyezzük a tálra, hogy teljesen beborítsa az almaszeleteket. Néhány helyen szurkáljuk meg villával.

Süssük az almatortát 35-40 percig. Kivéve a tortát a sütőből hagyjuk néhány percet hűlni, és még melegen borítsuk egy tálalótálra, úgy hogy az alma kerüljön a tetejére.

Melegen, langyosan fogyasztva a legfinomabb.

A fotók minőségét nézzétek el nekem, a kezdetek kezdetén, egy ősrégi bejegyzéshez „születtek”, a torta viszont csodás, olyan gyorsan fogy, hogy nincs idő fotózni, talán legközelebb...